Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hutvágner Éva: Láthatatlan műfajok A hasbeszélő és Az egyszeri királyfi a bábszínpadon

Ám ugyanez a szövegrészlet, mint azt a kéziratban lehet olvasni, csak egy, a színész által választható befejezése a drámának.

Részeg támolygás lesz a táncból, nekiütköznek az ágynak. Ott megáll Antoni, egész mámorosán magához öleli a nőt, beszél hozzá: te, te...hogy szeretlek téged te...egyre erősebben szorítja - egyszerre a báb derékban kettétörik és kétfelé lóg le Antoni karjáról. A hasbeszélő kinyitja a karját, csodálkozva s szomorún nézi az eltört bábot.)

Függöny

Megjegyzés: Ha az előadó színésznek jobban tetszik, úgy alakíthatja a végét, hogy a hasbeszélő rövid, csámpás tánc után elfárad, visszaül az asztalhoz a nővel, a nőt az ölébe veszi, liheg, töröli a homlokát a [...] zsebkendővel, azután szerelmes szavakat suttog hozzá és eközben karján a bábuval, csöndesen elalszik. A báb az erőtlen karról lehanyatlik és a feje a földre lecsüng.

A Nyugat-matinén tartott előadás természetesen a Nyugat szövegkönyvét vette alapul előadásához, az 1922-es Andrássy Úti Kabaré viszont (ha hihetünk a Színházi Élet leírásának), kissé megváltoztatott dramaturgiával, egy mellékszereplő visszahozásával, de a kézirat első befejezését vitte színre. „Pár pohár bort lehajt, illúziók szállnak a lelkére, azt hiszi, hogy otthon ül, családja körében, táncra perdül az egyik babával és amikor a legboldogabbnak hiszi magát - a táncoló babának leesik a feje. Félrebeszél szegény tanár úr: hol a boldogság, hol a családi tűzhely, hol van egy szív, egy igazi forró, érző szív...Szétdobálja az álnok, csaló babákat, a nagy zajra berohan a pincér:

Láthatatlan műfajok / 231