Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hutvágner Éva: Láthatatlan műfajok A hasbeszélő és Az egyszeri királyfi a bábszínpadon

nek, a színész és a bábtest színpadon való egyidejű megjelenítése miatt az első olyan magyar bábelőadásnak tudhatjuk az 1912-es előadást és az 1922-es bemutatót, ahol a báb és az ember egyaránt a színpadon volt, a nézők számára láthatóan, azonos dramaturgiai funkcióban.

Mi okozza mégis az előadás eltűnését a színházi emlékezetből? A korszak modern, nem hagyományos bábszínházai egy igen fontos pontban egyeznek: az 1910-ben indult Vitéz László Bábszínház és az 1917-ben indult Wayang Játékok, vagy akár a hagyományos ligeti bábjátékos technikát alkalmazó Columbia Mechanikai Színház és társai- számos innovatívnak nevezhető közös pontjuk mellett soha nem szerepeltetett bábjátékost és bábot egyszerre a színpadon. A kabaréként (mint műfaji kategória) való megjelenés a színlapokon következményeként tudható be, hogy a kritikai reflexió nem minden esetben tartja jelentősnek a szöveget („Tréfája nem elég csattanó, filozófiája nem elég mély.”)27.

A szövegkönyvek

A Szép Ernő-hagyaték részét képező drámaszöveg részben gépira- tos,28 a szöveg utolsó pár oldala kéziratos formában maradt fenn. A nyilvánvalóan szövegkönyvként készült kézirat pár apróbb eltérést mutat a Nyugatban közölt változathoz képest - ám két igen jelentős, a szöveg egészét megváltoztató ponton eltér a Nyugat szövegközlésétől és a későbbi előadások és szövegkiadások mindegyikétől. Mindkét részlet már a kézírásos oldalakon található. A Nyugatban olvasható verzió szerint „Antoni (betuszkolja az angolt a szekrénybe): Na, menj már. Szervusz. (Rázárja az ajtót.) Vigyázz a lépcsőn. (A szekrény előtt a lábával egyre halkabban do27 Budapesti Hírlap 1912. március 12.

28 Hasbeszélő. Original, OSZK FOND 81/563 kiadja: Bárd Ferencz és testvére, zene és színpadi művek kiadóhivatala, Budapest

Láthatatlan műfajok / 229