Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben

gény elbeszélőjét azonban nem zavarta ez a nyelvi forma: „El lehet képzelni, mily mohón vetettem rá magam Natáliára."

A szellemes humorra épülő tárca és a regény beszédmódjának találkozása azonban nem minden tekintetben mutatkozik ilyen termékenynek és problémamentesnek. A szórakoztatás igénye, a kötelező komikus effektusok nem csupán arra alkalmasak, hogy a szubjektum színre vitelekor távol tartsák a felesleges pátoszt. Felszínességhez is vezethetnek, ami aligha egyeztethető össze a személyiséget középpontba állító felfogással. Ez a tárca és a regény találkozásának árnyoldala.

az „úriasszony" szó előkelő aurája iránt táplált tisztelete megakadályozta abban, hogy fenntartások nélkül átadja magát ennek az érzésnek: „Szóval, megtetszett azután Lola asszonyi magaviseleté s élvezet lett, izgalom az ő szabad beszédét hallani, a nagyságos asszonyét, akinek szobájában Louis XVI. székek vannak és cimpáin drága bouton tüzel. A pucérsága pedig költészet, amelyet csak imádnom lehet. És mégis, mintha evvel minddel ártott volna magának, vagyis az én illúziómnak az úriasszony irányában, talán ennek is köszönhetem, hogy a szerelemig nem jutottam." Uo„ 306-307.

22 / Gintli Tibor