Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben
lünk a szakszerűtlen szóhasználat vádjától, akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az őszinte és mélyen átélt érzelmek képességéről van szó. Közismert, hogy e regények egyik visszatérő strukturális megoldása két nőalak, illetve két szerelmi viszony ellentétbe állítása. Az egyik a nagyvilági nő szereleme, amely roppant civilizált ugyan, de igencsak felszínes érzelmekre épül. Helyenként inkább rendszeres testgyakorlatnak tűnik, mint bensőséges viszonynak. A másik a maga spontán érzelmeit a társadalmi konvenciók által nem korlátozó, alacsonyabb sorból származó, nem túl művelt lány, aki azonban igazi ragaszkodásra képes. Vagy legalább intenzív szexuális vágyat érez, mint Natália, s nem azért tart szeretőt, mert ez a szokás. A személyiség belső tartalmainak megjelenítésében egyrészt az érzékenység nyelve, másrészt a humor és a játékos irónia játszik fontos szerepet. Ez a képlet némiképp emlékeztet Szomory műveinek nézőpontjára, azonban míg ott egy-egy nagyszabású pillanat erejéig felfüggeszthetőnek látszik a komikum állandó jelenvalósága, Szép Ernő prózájától távol áll a szubjektum mégoly ideiglenes heroizálása is. A nyugatos szerzők egy részét a szubjektivitás kultusza jellemezte, éppen ezért lényeges kiemelni, hogy a személyiség megjelenítése során Szép Ernő regényei általában kerülik a pátoszt. Talán ez lehet egy újabb olyan vonása elbeszélői nyelvének, amely ma is vonzóvá teszi. A személyiség belső tartalma nem nagyszabású, megrendítő vagy heroikus élményekben és emóciókban jelölhető meg, sokkal inkább intim apróságok, látszólag jelentéktelen semmiségek alkotják. Az Ádámcsutka szövege az öregedéstől való félelmet olyan témák köré szőve jeleníti meg, mint az öregedő férfiak ravasz bajusz- és hajviselet technikái, a sétapálcák vastagságának helyes megválasztása, a gyomorsav szintjének emelkedése vagy a kialakuló tikkelés kényszeres szokása. A szerelem sem a mindenség beszárnyalása, hanem a másik 16 / Gintli Tibor
