Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Tarján Tamás: „Futók, ugrók, mászók, csúszók” Szép Ernő sportversei

„marathon-ugrót", „staféta-ugrót”, többes szám első személybe váltva a versenylázat és kudarcot („És a célnál más van”, „Első helyen más van”, „Szegény peches társam”, „így ugrálunk ezrek - / Somody, Somody, / Be meg is könnyezlek, / Be meg is könnyezlek”). Az atléta Somodi István dr. 188 centiméteres bravúros teljesítménnyel - hármas holtversenyben - a magasugrás ezüstérmét szerezte meg.

A kor sportsajtójában ironikus szándékkal vagy a még kezdetleges sportszakmai nyelv okozta tévedésből sokszor írták helytelenül a versenyszámok nevét. A „futók, ugrók, mászók, csúszók” felsorolás mégsem egészen a gyermeknyelvhez közeli, kacagtató torzítás. A sporttörténészek voltaképp máig sem jutottak egyezségre abban, pontosan körülhatárolva mi tartozik a sport gyűjtő- fogalma alá. E kétséget nem leplezi például Wolfgang Behringer A sport kultúrtörténete című friss összefoglaló munkájának Bevezetése. Hivatkozásai szerint a különféle régi európai civilizációk nagyjából egységesen a következő testmozgásokat, erőpróbákat tekintették sportnak: „a futást, az ugrást, a dobást, a mászást, a botvívást, a birkózást, a lövést, az úszást, az evezést, a vadászatot, a tornát, azonkívül a csapatjátékokat” (azaz a különféle labdajátékokat). Nem könnyű választ adni arra - utal rá Behringer -, hogy ez az öröklődő szemlélet, amely száz-százharminc év alatt, a 19. század végétől a 21. századig érkezve persze sokféle változáson, értelmezési bővülésen ment keresztül, miért sorolja a sportágak közé a lövészetet, s miért tagadja meg ugyanezt a besorolást mondjuk a zsákban futástól.8 A „futók, ugrók, mászók, csúszók” néhány szava éppenséggel nem alkalmatlan, noha nem teljes körű négyszavas szinonimája a „sportolók" gyűjtőnévnek.

8 Wolfgang Behringer, A sport kultúrtörténete - Az ókori olimpiáktól napjainkig, ford. Győri László, Corvina, Budapest, 2014,13.

136 / Tarján Tamás