Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Surányi Beáta: „Túl a szavakon?” A repetitiv írás auditív effektusai Szép Ernő költészetében
A csöndben olvasó elbeszélő felfigyel az olvasottak anyagi jellemzőire, a papírlapra és a lapok súrlódására, és a lapozás hangját betűként értelmezi. A materialitás meghallása a betűk látványára, az írás anyagára is ráirányítja a figyelmet, a betűk eddigi megszokott és figyelmen kívül hagyott látványa érdekessé válik a szemében. De ez az érdekesség egyben nyugtalanító is: változást érzékel, s úgy tapasztalja, az egész olvasott történet csak abban a pillanatban, a befogadás során születik meg. Ennek folyamán magába mélyed, elrévül és az eseményeket úgy éli át, mintha vele estek volna meg, s magában hangot adva a betűknek támad az a benyomása, mintha a történetet ő mesélte volna. A sajátnak ez a megtapasztalása ugyanakkor az idegenség érzetével is társul, saját és idegen játéka így mutatkozik meg olvasás során. Ehhez az eseményhez pedig arra a felismerésre volt szükség, hogy a szövegnek kézzel fogható valósága, anyaga van. Egy idő után azonban, mikor már a szöveg nyomtatottsága is előtérbe kerül, az elbeszélő eljut arra a pontra, hogy már csak látja a szavakat, s így azok már nem is érthetőek számára. S ebben az állapotban - amely az általa olvasott szöveg szempontjából ugyan egy értelmezésen kívüli állapot, de amelyben ugyanakkor az elbeszélő folytonosan reflektál az olvasásra magára, és azt értelmezi - rátör hirtelen egy hangulat. Az egyént ily módon meglepő hangulat ugyanakkor feltételez egy alaphangoltságot. Gyulai Zoltán tanulmánya szerint24 egy részben megragadható alaphangoltság jellemzi Szép Ernő költészetét, s ennek a következménye az a „félreértés",25 amely naivitást, gyermeki tudatállapotot tulajdonít lírájának. Eszerint a jellegzetességek „egyfajta állandó tudati hangoltságra engednek követ24 Gyulai Zoltán, Szép Ernő: „Élet" „mű",„szemlélet" = Szövegek között XVI., szerk. Kovács Flóra-LENGYEL Zoltán, sorozatszerk. Fried István, Szeged, 2011,36. 25 Uo. „Túl a szavakon?" / 101
