Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

- S ez mi célt szolgál?- A történelem arra tanít, hogy időnként vérig kell sérteni az embereket. Mihelyt elviselhetővé válik a lét, s megszűnne a sorban állás, a lakások beázása, a lakók bosszantása, meg- hurcolása és megalázása, mindjárt morogni kezd és fellázad a nép. Emígy viszont, két zaklatás között, a kurta szünetben, mindenki boldog és elégedett, és egyre több lelkes híve lesz a forradalomnak.20

A Babikban leírt forradalomnak van néhány haszonélvezője, mint a gyárigazgató (és elvtársai, politikai felettesei), és vannak kárvallottjai: az emberek, a nép. Ez a forradalom egyszerre öncélú: önmagát gerjesztő folyamat, és ugyanakkor az emberek mindennapi életébe történő mániákus beleavatkozás. Ebben a haszonélvezői által forradalminak nevezett helyzetben valóban semmi nem számít, csak az akarat tobzódása. A hatalom túllép minden fizikai és metafizikai törvényen, szabályon és logikán - vagy legalábbis abban a hitben garázdálkodik, hogy pusztán hatalma és akarata révén bármit megtehet. A totalitárius hatalom orwelli leírásának groteszk, nevetségessé tett hasonmása jelenik meg itt. A bezárt gyárkapun történő áthajtás jól mutatja, hogy ez az önkény bármin átgázol, bármit semmibe vesz. Amikor a semmihez sem értő - s ezért politikai kinevezettnek (itt épp gyárigazgatónak) kiválóan alkalmas - Mausznak az érvelését halljuk, amit a reklamáló betörőnek előad, akkor a látszatforradalmiság eszkalációjáról van szó, amely az önigazolás és az ideológiai maszlag regiszterében mozog. A fennálló helyzet és folyamat, amelyet az olyan kiváltságosok, mint Mausz forradalomnak neveznek, az önismétlés vagy az állandó forgás mellett bármi egyébbel is jellemezhető lenne, hiszen nem a tények és tapasztalatok, hanem a beszédcselekvés teremti meg

20 Örkény, I.m., 63-66.

Forradalomváltozatok az Örkényi életműben / 53