Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

ténet egy későbbi pontján Mauszhoz egyik éjszaka betoppan egy betörő, aki - mint mondja - több ezer szaktársa nevében, az egész hazai betörőtársadalom képviselőjeként érkezett. Kettejük között egy hosszú párbeszéd zajlik le, melyből itt csupán a forradalomra vonatkozó épületes dialógus néhány részletét idézem:- Mi a panaszuk az én álkulcsaimra?- Az, hogy nem érnek semmit, igazgató úr. (...)- Ejnye, ejnye, de kényes valaki... Nem mondom, jobb lenne, ha nyitna. De ha nem nyit, attól még nem hibás az a kulcs. (...)-Ebből nem szabad tréfát űznie, igazgató úr. (...) Önnek éreznie kellett, hogy sokat vártunk öntől; s most illendő volna, ha belátná, hogy panaszunk indokolt.- Csak részben - mondta az igazgató. - De miért nem látják be önök is, hogy rendkívüli időket élünk? Reng a világ. Forradalom van. Átkereszteltük az utcákat. Mindenkinek szabad a fűre lépni. Külföldre - ahová eddig csak a szegények nem mehettek - a gazdagok sem utazhatnak többé (...) Ki nézi most, hogy belefér-e abba a lyukba az a kulcs?- Eszerint, ha forradalom van, semmi sem számít? (...)- Semmi sem számít. Csak a forradalom. (...) A forradalom önmaga ismétlése. Állandó forgás, mozgás, változás...- Most én kérem önt, hogy ne vegye zokon a szavaimat. Ezek tudniillik nem a forradalom ismérvei.- Hanem miéi? - mosolygott Mausz.- A bukfencéi - mosolygott a vendég.-A bukfenc: játék a semmivel - mosolygott tovább az igazgató. A forradalomnak azonban célja van.-Mi a célja?- A lakosság ismételt zaklatása.

52 / P. Müller Péter