Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

Örkény számára az ismétlés az értelmetlenség zakatolása, akár Wolfné írógépe, akár a tilos táblák nyelvi forgatása és kiforgatása a cél, mint a Változatok ban:

A fűre lépni tilos.

Tilos a fűre lépni Lépni tilos lépni Lépni lépni lépni Lépni lépni lépni Lépni tilos tilos Tilos tilos tilos Tilos.

Ez a ravasz szöveg egyfelől kimossa az értelmet a szavakból, másfelől a sorok egészen új értelmet nyernek. A játékos módszer csöppet sem játék, hanem éppen annak felszámolása. A dalforma elborzaszt, mert a menetelés fenyegetése (lépni, lépni) és a diktatúra erőszakossága hallik ki belőle (tilos, tilos...). A fű végképp eltűnik a dalolva elborzasztó sorokból, marad a nyomatékos tilos, amely úgy tapossa szét az embert a földön, mint egy csikket.

A szavak kiürítése és a kommunikáció lehetetlensége az avantgárd egyik fő eszköze. Nem is kell bonyolultabb dolgot csinálni, mint sokszor elismételni egy szót, mint gyerekkorunkban. Vagy akár bevezetni egy dialógust, ahol egyetlen szó vonatkozásában megszűnik a nyelvi konszenzus. A gumimatrac szó a szájból a fülbe elér, de nem hatol az agyba, holott a beszélők még Kierkegaardról és más filozófiai kérdésekről is közös állásponton vannak. Ha csak egy szó hiányzik, nem lehet tovább lépni az életben. (Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem).

88 / Hetényi Zsuzsa