Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

Örkény, saját groteszk meghatározásának megfelelően nem csak a „fent’’-et és a „lent”-et cseréli meg, még a templomot is a fejére állítva, hanem a vidámat és a tragikust is.10 „Keressünk most már vidámabb látványt! Imhol egy temetés” - invitál. A keserű-vidám iróniában egy kelet-európai toposz köszön vissza. Shólem Aléchem elbeszélője, Tóbiás, a kisvárosi tejesember, aki fejezetről fejezetre meséli egyre keserűbb sorsát, és a végén azzal fordul társához: „Beszéljünk valami vidámabbról. Mi hír az odesszai koleráról?” Örkény a temetést fejtetőre állítva vidám és végre őszinte ünneppé alakítja át, olyan karnevállá, amelyet Bahtyin jellemez a népi nevetés groteszk kultúrájáról írott elméletében, amelyet Rabelais művére alapozott. Vidám dolog halottaink koporsóját a megfelelő állagú göröngyökkel felfelé célba hajigálni. (A világirodalom egyik legelsöprőbb groteszk novellája Bohumil Hrabal Temetése.)

A zsidó irodalmi rokonságra az anekdota, a vicc és a példázat műfajainak taglalásakor még visszatérek.

Amit ma megeszel...

Bahtyin gondolatrendszerében alapvető szerepet játszik az étkezés, a természet nagy körforgását az emberi testben megismétlő éltető, „fent” bemenő zabálás és ivászat, valamint „lent” kijövő, a természetet visszatápláló, alantas ürítés.

10 A lent és fent megfordítása a groteszk meghatározására sem nem elegendő, sem nem kizárólagos kritérium, hiszen a magasztos ismérve is lehet. „Magasan felfelé fordított arcom felett a fenyők csúcsai és törzsei árnyakat csereberéltek, és lombozatuk az áttetsző vízben lebegő algákra emlékeztetett. És ha még jobban hátrafeszítettem a fejemet, úgy, hogy hátul a fű (e kifordított szemszögből leírhatatlan, ősi zöldben) lefelé nőtt az üres, áttetsző fénybe, akkor ahhoz hasonló érzés fogott el, mint amiben az részesülhet, aki átrepült egy másik bolygóra (ahol más a gravitáció, más a sűrűség és más erősségűek az érzékek) - különösen, amikor egy sétáló család fejjel lefelé vonult el, minden lépésük különös, rugalmas rándulás lett, és a feldobott labda egyre lassúdva zuhant a szédítő szakadékba." Vladimir Nabokov, Adomány, ford. Pap Vera-Ágnes, Európa, Budapest, 2010,435.

84 / Hetényi Zsuzsa