Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

A Fohász Budapestért című rövid írása, mely az Igazság 1956. november 2-i számában jelent meg (s amely szilenciumra ítélésének egyik oka volt), himnikus dicséretét zengi a forradalomnak. Metonimikus módon Budapestről beszél, de ezen mindvégig a forradalmat érti. Ebben a fohászban azt a rendkívüli helyzetet és változást hangsúlyozza, hogy - a forradalom nyomán immár - „Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület”.48 A forradalomban és a forradalom által nyeri el a város (és a nemzet) a maga valódi identitását, azt, ami a többi várostól (és néptől) megkülönbözteti. A dicső mozzanatok mellett említést tesz a barikádokról, az utcai harcokról, a megszálló hordákról és az idegen zászlókról, de az írás zárlata - a kettősségek színrevitele mellett is - himnikus: „Élj örökké, munkában, harcban, füstben és vérben és koromban és dicsőségben, szabadság fővárosa, Budapest!”49

Pár nappal korábban keletkezett az a másik rövid írása, amelyben nem a pátosszal teli jövőkép víziója, hanem a torz, forradalminak hazudott rendszerrel való szembenézés a kiinduló helyzet. A beköszöntő híressé vált - gyakran pontatlanul idézett - kezdősorai ezek: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”50 Ám a múlttal való leszámolás mellett a nyilatkozat végén ott van az új helyzettel való maradéktalan azonosulás is. „Mi az egész forradalmi mozgalom szószólóinak valljuk magunkat, és a magyar nemzet hangját akarjuk hallatni ország-világ előtt"51 - írja Örkény október 30-án. A forradalom radikalizmusa kapcsán a jövő víziójánál fontosabb a radikális szembenézés a (közel)múlttal. Örkény ebben a petíciószerű

48 Uo„ 73.

49 Uo„ 74.

50 Uo„ 75-76.

51 I/O.

66 / P. Müller Péter