Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

A drámai hangvételű számvetésben a szerző arra kereste a választ, hogyan veszítette el értelmiségi tisztánlátását, miként történhetett meg, hogy vak és süket maradt a szocializmus építésének visszásságaira, miként porladt el a magára vett kényszerek alatt írói tehetsége.41

Az önelemző cikkben beszámol arról, hogy miként azonosult a rendszer forradalmi hevületével és retorikájával, s miként történt meg az, hogy - 1848 márciusára és Petőfi szerepére utalva- ,,[é]n akkor állandó márciusban éltem, hónapokig, évekig".42 Ebből a forradalminak vélt önáltató állapotból nem fokozatosan, hanem egy külső-belső fordulat révén ébredt föl. Igyekezett szembenézni az írói és művészi hivatás válságával és azzal a csapdával, amelyet a „forradalmi” hatalom állított a (művész)értelmiségi elé (is). Ez a szembenézés, „a kommunista rendszer gyakorlatába vetett bizalmának megrendülése” volt az, „ami szerepvállalásának és írói hivatásának újragondolására késztette.”43 Ennek nyomán bontakozott ki az a groteszk-ironikus írói szemlélet, amely - amellett, hogy kapcsolódott harmincas-negyvenes évekbeli művészetéhez- az ’56 utáni szilencium éveiben erősödött és szilárdult meg, s juttatta el Örkény írásművészetét a legmagasabb színvonalra.

Közben azonban bekövetkezett Örkény István életének és a 20. század magyar történelmének egyetlen igazi forradalma, 1956. Ez az esemény az író életének utolsó évtizedeiben eltagadott, elhallgatott és elhazudott forradalom volt, s így a hatvanas-hetvenes években írott szépirodalmi munkáiban Örkény csak a groteszk ambivalenciáit mozgósítva tudta színre vinni ’56 valódi forradalmiságát és leverésének megrendítő példáját. Hogy való41 Szirák Péter, I. m., 100.

42 Örkény István, A mesterség titkaiból. Arcképek, korképek, Palatinus, Budapest, 2003, 399.

43 Szirák, I. m., 106.

64 / P. Müller Péter