Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

A Pistit záró idegenvezetői monológban, melyet a '69-es változatban a Szőke lány, a '79-esben a Félszeg Pisti mond, Örkény három idősíkot vetít egybe a hol eleven, hol romokban heverő Budapestről: a II. világháború, 1956, és egy majdani atomtámadás utáni időszakét, anélkül azonban, hogy pontosan megjelölné a történelmi pillanatokat.

Az utolsó Örkény-műben, a Forgatókönyv című drámában a Pistiben az 1956-os forradalomról érintőlegesen felvetett kérdések központibb szerepet kapnak. Az idősíkok tekintetében Örkény hasonlóképpen jár el, mint a Pisti végén. Itt a három egymásra vetített időszak 1944, 1949 és 1956, melyek egymáshoz hasonlítása vagy egymással történő azonosítása során kiderül, hogy mikor melyik évről és történelmi-politikai időszakról van szó.

A darab központi időpontja 1949. szeptember 22-e, a Rajk-per időszaka, de Örkény a dráma során analógiát teremt az 1944-es náci terror és a baloldali ellenállás ideje, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc korszaka között. Az idősíkok váltakozását, egymásra vetülését példázza, hogy a darab I. részének 14. képében, amely 1944-ben játszódik, ugyanaz a kiáltvány hangzik el, mint a II. rész 14. képében, amely 1956 októberét idézi meg. Az előbbit (még a cirkuszi mutatványok sorában) Littkéné olvassa fel, az utóbbit - a pere során - Barabás mondja el úgy, mintha rádióban közvetített szónoklatot mondana. A kiáltványban - egyebek mellett - a következők hangoznak el:

Elrendelem, hogy azonnal álljon le a munka, vonuljatok ki az utcára, vegyétek birtokba a fővárost, elsősorban a Rádiót, hogy az egész ország értesüljön a fölkelésről. Rohamalakulatok szálljak meg a Postát, a főváros minden pályaudvarát, a telefonközpontokat, a Víz- és Gázmüveket és a Duna-hidakat. Le kell zárni az összes repülőtereket.

60 / P. Müller Péter