Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

a társadalmi tartalom határozottá íválik, adott korunkat és kort megelőző, sőt létrehozó történelmi társadalmi folyamatokat idézi, tartalmába fogja és így a két sor művészivé válik. Nyilvánvalóan forradalmár szemléletéből fakad. Ellenforradalmivá úgy tehetjük, ha a „már” helyett az[t] mondjuk, hogy „még".

Majd hozzáteszi, hogy a

Művészi tartalom tehát nem lehet társadalmilag hazug. Amit nem kell azért azzal a bolondsággal összekeverni, amely a művésztől őszinteséget kíván. Hiszen őszinte és ellenforradalmár lehet valaki azért is, mert szellemileg korlátolt és ostoba és mégsem alkothat művet, éppúgy, mint a sűrűn őszinte nénikék se alkotnak.12

Amikor Örkény István a Forradalom címet adja az elbeszélésének, akkor az ironikus címadással azt a retorikát is nevetségessé teszi, amelyik forradalomnak nevez bármiféle felfordulást. Az ismérvek a felszínen, a külsőségekben látszólag forradalmi sajátosságokra utalnak: eladdig elnyomott, leigázott emberek lázadnak fel saját helyzetük ellen - igaz, ezek itt pszichopaták és elmeháborodottak, akiknek a többségi társadalomtól történő elszigetelése nem politikai, hanem klinikai kérdés. Az ő bezártságból való kiszabadulásuk azonban magával vonja a több százezres tüntető seregletet, a tömegdemonstrációt. Ebben viszont groteszk társadalomkritikát is kell látnunk, amelyik a tömegek befolyásolhatóságáról állít fel diagnózist. Az események forradalomnak történő minősítése voltaképpen nem az elbeszélő nézőpontját képviseli, hanem az elbeszélésben hatalomra kerülő pszichopaták önértelmezésének

12 Jözsef Attila Összes Művei III., Budapest, Akadémiai, 1958, 84-85. - Kiemelések az eredetiben.

Forradalomváltozatok az Örkényi életműben / 49