Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Szirák Péter: Átbillenni, megmaradni Esemény és ismétlődés Örkény István életművében
terméséből. A Csűri elemzési gondolatmenetét alapul vevő értelmezésemet sommázva Bónus Tibor így írt erről: a novellában „a szó szerinti és a metaforikus jelentésszintek közötti mozgás finom átmenetek révén valósul meg, miáltal a groteszk poetizáltsága nem számolja fel az elbeszélés lélektani hitelét, sőt (...) megerősíti azt. Annyiban legalább, amennyiben a hétköznapi cselekvési normák empirikus-referenciális rendjében keletkező töréseket, szokatlan, groteszk mozzanatokat a szöveg metaforikus jelentésszintje mögöttes motivációkkal látja el.”5 A Macskajáték - a regény- és dráma-változat egyaránt - az elmúlás és az emlékezet „párhuzamos történeteit” az öntükröző vagy metafiktív olvashatóság játékba hozásával kapcsolja össze, amennyiben a címadó szerepjáték az esztétikai tapasztalat önértelmezésének lesz a modellje. A színháziasság, az álca és a kommunikáció manipulativ kihasználása valamennyi szereplőre ráérthető, s ugyanakkor a darab önértelmezésének lehetőségeit is meghatározza. A levélregény műfaja révén Örkény egy olyan perspektívarendszert épített ki, amely megőrizte a szereplői távlatok önállóságát, rombolva a példázatosságot. A szereplők térbeli és így vizuális elválasztottsága, a hang általi kommunikáció kitüntetettsége, a telefonbeszélgetésekre épülő drama- tikus szöveg szintén ezt a hatásmechanizmust erősíti. A címadó szerepjáték az Örkénynél mindig is érvényesülő morális távlat felfüggesztődését eredményezi, s ezzel az esztétikai - az érzéki, az önmagát figyelő személyiség önkontrollját feloldó önfeledt öröm- teliség - és a morál különbségére, össze nem illésére irányítja a figyelmet. Innen nézve az is fontos kérdés, hogy a „macskajáték" a Macskajáték ban olyan, csak pillanatokra érvényesülő, a hétköznapi praxist megszakító, vagyis azzal nem folytonos, attól heterogén eseményszerűség-e, amely a testvérpár manipulativ gyakorlatát egyébként nem járja át, vagy pedig az önfeledt 5 Bűnus Tibor, Irodalom és politika bonyodalmai, Alföld 2009/3., 123. 14 / Szirák Péter
