Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Szabó-Székely Ármin: Dokumentumháború Örkény emlékezete és a holtak hallgatása
hangján szólalt meg. Örkény igénybe vette hozzá azt a kvázi-törté- nelemtudományi munkát, amelyet az 1970-es évek Magyarországán a legmegfelelőbbnek talált, és úgy döntött, dokumentumdrámát ír belőle. A dokumentarista színház, amelynek nemzetközi divatja Peter Weiss 1965-ös A vizsgálata után a magyar színházi közeget is elérte, lehetőséget teremtett egy olyan színpadi szöveg létrehozására, amely művészeti keretek között képes hozzájárulni a múltfeldolgozáshoz. Örkényt pedig, aki 1973-ra az ország egyik legismertebb és jelentős nemzetközi sikereket is jegyző szerzője lett (túl a Tóték és a Macskajáték bemutatóján), már nemcsak személyes háborús tapasztalata, hanem irodalmi munkássága is predesztinálta erre a feladatra. A múltfeldolgozás részeként saját műveit is újraértelmezte: részleteket emelt a darabba más, e témában írt szövegeiből (többek között az Emlékezők, a Lágerek népe és a Voronyezs részleteit). A Dokumentumok 2 részben alcímmel ellátott szövegben ilyenformán keverednek a valódi dokumentumok (levelek, jegyzőkönyvek, beszédek, újsághírek), Nemeskürty elemző passzusai, az Örkény által korábban lejegyzett, dokumentumként kezelt, de valójában kérdéses státuszú szövegek, valamint a fikció. Pusztán a felhasznált szöveget tekintve tehát megkérdőjelezhető, hogy valódi dokumentumdrámával van-e dolgunk. Örkény írói attitűdje, a Várkonyi Zoltán rendezte 1973. január 19-én a Pesti Színházban bemutatott előadás és a kritikai fogadtatás is azt mutatja, hogy igen.23 Figyelembe véve azonban a dokumentarista színház fejlődését az azóta eltelt negyven évben, A holtak hallgatását inkább dokumentumokat is felhasználó történelmi témájú drámának tekinthetjük, mintsem történelmileg hiteles dokumentumokat színházi formában megszólaltató szövegnek. 23 Az előadásról és fogadtatásáról lásd bővebben: Fekete Anetta, Cédulák a postaládában. Várkonyi Zoltán és Örkény István közös színpadi munkái = Várkonyi 100. Tanulmányok Várkonyi Zoltánról, szerk. Jákfalvi Magdolna, Balassi - Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest, 2013,137-139. Dokumentumháború / 145
