Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Szirák Péter: Átbillenni, megmaradni Esemény és ismétlődés Örkény István életművében

A szanatórium különc, bizarr lakóiban közös, hogy valamennyien álmaikba, vágyaik birodalmába menekülnek, miközben képzeletük termékei az intézet mindennapjainak részeivé válnak. Ez a csodás és bohózati elemeket némi frivolitással vegyítő jelenet sor a főhős, Kapu Kristóf elégikus-melankolikus emlékezésével, egyfajta nevelődés- és családtörténeti szállal ötvöződik. A lélektani revelációnak és a sejtető leírásnak később sehol sem engedett annyi teret Örkény, mint e korai művében. Ahogy a falusi vasárnap kocsmajelenetének érzékletes leírásában olvashatjuk:

A férfiak nekidőltek az asztalnak és dülledt, véreres szemmel mustrálva egymást, tomboló bánattal énekeltek. Együgyű, ártalmatlan dalok voltak ezek, többnyire a kedves szőkeségét, termetét vagy ajkát dicsérték, nagy ritkán szívének hidegségét panaszolták, de ennél messzebbre nem merészkedtek soha. A férfiak mégis dühödten verték a ritmust és ütemesen dobogtak csizmáikkal. Harag és indulat fűlt bennük, mintha a dalnak még valami más, rejtett értelme is volna, amitől ökölbe szorul a kezük és agyukba tolul a vér. a kakastollasok párosával rótták az utcákat, aggódva figyelték a gajdolást és időnként benéztek az ablakon.3

Ehhez hasonló, az emberi viselkedés „olvashatóságát", a tudható és a rejtély feszültségét színre vivő remeklés a gyermekkor érzelmi kiszolgáltatottságát és zűrzavarát bemutató első rész (Erna), vagy a Kapu-családot, az erőt mutató, ám instabil apa, a titkát őrző és senyvedő anya, valamint fogódzók nélkül maradó gyermekük viszonyát ábrázoló harmadik rész (Klementin).

Ahogy Örkénynél gyakran, az Áprilisban is hirtelen fordulatok állnak a cselekmény tengelyében. Ugyanakkor a váratlanságot

3 Örkény István, Április (1934), Palatinus, Budapest, 2012,83.

Átbillenni, megmaradni / 11