Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata
parasztban a magyar tiszt magát lássa - igaz, ennek a fiktív orosz parasztnak állítólag magyar apja volt). Nézzük előbb a kis diskurzust az időről, mely egy jellegzetesen Örkényi, aforizmatikusan, axiomatikusán tömör megjegyzéshez, kvázi egyperceshez vezeti Oraveczet: ORAVECZ: Az idő rohan... És mi késünk. Te is, én is. Az egész ország lemarad. Egy országnak késik az órája. [Már eleve így kezdi, de beszélgetőtársa, Meissner értetlen:] Bolond vagy... ORAVECZ: Bolond. Mert azt mondom, késik az órád? MEISSNER vállára teszi a kezét, csitítja: Az enyém? Mihez képest? ORAVECZ: Az igazi időhöz képest. A bolondok idejéhez képest. MEISSNER: Szamárság. Az időt mérni tudjuk. Egy óra hatvan perc. ORAVECZ: Igen. így jár tovább az óra a halott zsebében. Most tekintsünk el attól, hogy kissé kilóg a mondanivaló - háború van, legyünk egy kissé engedékenyek és figyeljünk Oravecz pozíciójára, amely szintén, a maga tragikus módján az írói pozícióhoz közelít. Még két aforizmatikus Örkény-esszenciát hadd idézzek Oravecztől tézisem igazolására: „Három falon tört át” - mondja Oravecz az általa Kozlovnak tartott Patakiról. „Az időn, a Don jegén, meg a háborún." És később: „Ha itt egy bakának kilövik a fél szemét, az egész nemzet látása romlik...” Annyira fontos Örkénynek a figura, hogy ez az írói tükör-pozíció nyíltan, expliciten belefogalmazódik a darabba a Patakival való vígjátéki félreértés-helyzetben, hiszen Oravecz még mindig Kozlovnak hiszi Patakit, aki viszont azt hiszi, hogy lebukott. ORAVECZ: Én figyeltem magát, mikor behozták a bunkerbe. Nem azt, amit mondott. Ahogy mondta, azt... És akkor... én Örkény: Visszhang vagy forrás? / 115
