Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Forgách András: Örkény: Visszhang vagy forrás? Egy eredetiség vizsgálata
mondja Szerb, egyébként az akkor harmincéves szerzővel kifejezetten rokonszenvező kritikájában. Kétségtelen tény, hogy Örkénynél kevés okosabb, tudatosabb író van a magyar irodalomban. Hogy az írók hatás alatt alkotnak és hatásokat olvasztanak magukba, vannak akik leplezve vagy leplezetlenül ezt a szövegbe rejtett idézetek formájában is kinyilvánítják, ez önmagában még nem olyan különös, és nem is annyira ritka dolog; ami meglepő, az ennek a hatásnak az explicit jellege, hogy ott van, tolakodóan előttünk, nem titkoltan, és igencsak résen kell lennünk, mint annál a bűvésznél, aki az igazi mozdulatot rejti el látványos gesztusaival, nyitva kell tartanunk a szemünket, hogy tetten érjük az író eredetiségét, azt, ami nélkül nem is lehetne az, aki. Olvassuk csak a Belgiumban 1974-ben készült interjút tovább: „Stílusom ‘groteszk’.” - mondja Örkény, és tegyük hozzá, hogy a groteszk idézőjelbe tételével ezt a kijelentését máris visszavonja, jelzi, hogy csupán kölcsönzi ezt a fogalmat, és nem érzi végérvényesnek, majd így folytatja: „Van benne egy kevés Ionesco (ami az abszurdot és a gondolat elsőbbségét illeti), egy kevéske Giraudoux (a költőiség szempontjából), és egy kevéske Kafka (a tragikum révén)” - a szigorú olvasóban persze joggal rémlik föl a kérdés, miként is lehet „kevéske" a tragikum, hogy a tragikum lehet-e egyáltalán pusztán hozzáadott érték, ízesítőszer, csipetnyi só? De aztán az egyébként pontosságára és stílusára oly kényes Örkény így pontosít: „Ők az én ‘rokonaim’ ” - mondja, és miként az imént a groteszket, immár a rokonaim szót teszi idézőjelbe, azaz kimondása pillanatában máris visszavonja, relativizálja. Most groteszk vagy sem? A rokonaid vagy sem? - kérdeznők türelmetlenül, ám az író máris folytatja: „A groteszk a tragikomédia szinonimájaként fogható fel, egyfajta módja ez a világ érzékelésének és leírásának, és egyaránt lehet cinikus, vidám vagy tragikus.” Immár nincs idézőjelben a groteszk, ezt tehát el kell fogadnunk, ám a definíció megint Örkény: Visszhang vagy forrás? / 109
