Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: Csontzörej - a halott test reprezentációi Szilágyi Domokos és Weöres Sándor néhány költeményében

lítása az egész kompozíció szerkesztésmódjának egyik jellemző sajátossága. K. Jakab Antal tanulmánya említi elsőként, hogy Szilágyi kötetében a szóképek gyakran a szójáték irányába mozdulnak el, a költeményekben a párhuzamos szóalakok használata során a jelentésbeli eltérés válik dominánssá.12 A Haláltánc-szvit a középkori műfaji hagyományokat követve „két nemlét közötti ütközetként" értelmezi az életet, és a haláltapasztalat felől artikulálja, teszi mérlegre a költői megszólalást is. Ugyancsak műfajkövető módon már a vers első sorait is a (variációs) ismétlés, halmozás és fokozás retorikai műveletei szervezik, a hatszor ismételt türelem felszólítás a vers idejét a nem ismerthez képest, az előttiség stagnálásában alapozza meg. Az ismétlődés felerősíti a szó anapesztikus lüktetését, egyszersmind kiüresíti jelentését: fokozódó türelmetlenséget érzékeltet, és beindítja a következő sorok halmozó szerkezetének ritmikáját. A második sort indító, közeire mutató névmás („ez a menedék”) utalhat a költemény szövegére, a nyitóvers részleteként a kötet egészére, de tágabb értelemben a költészetre is („kinek vasbetonból kinek papírból”). Az első szövegtömb az élőbeszéd közvetlenségének imitációjára törekszik, a megszólított Akárkit grammatikailag háromféleképpen is (E/2. személyű megszólítás „ahányszor szemed kinyitod reggel”, E/3. személy + platóni embermetafora, T/l. személy „olykor kirohanunk") artikulálja a szöveg, és e szónoklattal vezeti be a haláltánc vízióját. Cs. Gyímesi Éva a költemény rétegzett szerkezetét egy, a kompozíció egészét meghatározó ellentétpár felől teszi transzparenssé, a megváltásmotívum és a szkeptikus történelemfilozófiai jelentésréteg szembeállítása felől.13 Legalább ennyire meghatározó volt számomra a tartalmazó kötet egészére

12 K. Jakab Antal, Búcsú az előjogoktól. A beszéd mint költészet = Uö., A névmás éjszakája. Irodalomkritikai kísérletek, Bukarest, Kriterion, 1972,41.

13 CS. Gyímesi Éva, Álom és értelem. Szilágyi Domokos Urai létértelmezése, Kriterion, Bukarest, 1990,59.

90 / Bartal Mária