Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: Csontzörej - a halott test reprezentációi Szilágyi Domokos és Weöres Sándor néhány költeményében

rezentációját, az egymástól radikálisan különböző beszédformák együttes alkalmazásának poétikáját vizsgálom.

A Csontok című, 1967-ben keletkezett, és a költő életében nem publikált vers a Haláltánc-szvit, a Hogyan írjunk verset és a Nem tanítottatok meg című költemények előtanulmányaként is olvasható. Metrikailag és kompozíciós szempontból is viszonylag kiegyensúlyozott, homogén még ez az öt számozott részből álló költemény, E/l. személyű beszélője és a vers dikciója is viszonylag egységesnek tekinthető a későbbiek során vizsgált szövegekhez képest. A kolozsvári ortopédprofesszornak, dr. Fazakas Jánosnak ajánlott költemény szoros olvasata láthatóvá teszi, hogy a szemio- tizált test által létrehozott jelentéseket hogyan viszi színre a szöveg szomatizációja. Már a költemény első szakaszában észlelhető egy hasadás amikor a T/2. személyű igealakot (csikorogtok) egy kétértelmű, játékos elíziósorozat („építtek-bonttok, javíttok-ronttok”) követi a következő sorban, és ezáltal kettős testtapasztalatot tesz nyelvivé a szöveg:

Csontok, csontok.

Hogy csikorogtok, építtek-bonttok, javíttok-rontok.

Bőrömön kiárad a láz.

Mint látható, az E/l. személyű beszélő az aposztrophé T/2. személyű igealakjainak használatával nem saját cselekvéseként, hanem a megfigyelés tárgyaként alkotja meg a test kívülről észlelt, gépies, zakatoló működésmódját. A beteg test zörejeit az első két versszakban domináló kakofón hangzás érzékelteti. A megszólítások ismétlődései a tapasztalat mechanikusságával hozhatók összefüggésbe, amelyet a monoton hanghatás és a második versszak rádiómetaforája is hangsúlyoz. Az erőteljes időmértékes

82 / Bartal Mária