Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bertha Zoltán: Menyegző és Tengerparti lakodalom Nagy László és Szilágyi Domokos

élethalálharcát vívó nemzetét, ekképpen: „Ez az árva, világfordító nemzet, / aki szent királyokat és emberfőket nemzett [...] Most itt áll újabb roppant csapások / súlya alatt, / mint aki végleg magára maradt, / akinek már imája is káromkodásba torkoll” (Van-e kiút, Istenem?). A szatmári Oláh Andrásnál - Petőfire, Adyra, Nagy Lászlóra utalva: „dudva muhar és dúlt hitek / te átokverte kis sziget / káromlásból katedrális / Pusztaszertől Segesvárig” (Ezredvégi ugar). A kárpátaljai Nagy Zoltán Mihály verses regényének hőse (Túl a fényeken) így próbálja erősíteni borongó, önmagával, közösségé­vel, sőt Istenével egyaránt perlekedő, s a mindet egyszerre korholó hitét: „pásztortalanul csámborogva / elsatnyul, kivész belőle / a lét­küzdelmekben évszázadok alatt / imádsággal vagy káromkodással, / de mindig hatalmas életösztönnel / megnyilvánuló / létakarat”. S a székelyföldi Ferencz Imre szintén így fogalmaz Csángók című ver­sében: „Uram a nyelvünk szétporlad szétesik / és még káromkodni sem fogunk tudni / a Te dicsőségedért!” Lászlóffy Csabánál pedig a megidézett nagyapa „makacsul káromló természetével / együtt istenhitét is visszanyomta a vén utazó- / láda nyikorgó hasfala mögé" (Emberlövedékek elégiája). És valóban, olykor „hőbb és igazabb imák” az „átkozó szavak" is, mint „az álszentek langyos könyörgései”- ahogyan Istenkáromlás című védőiratának zárlatában már Babits Mihály leszögezte.12 S megint Nagy Lászlóra rímelő ritmus-parafrázisként is olvas­ható Szilágyi Domokos kései költeménye, a Megvert az Isten: „Megvert az Isten / élettel. / Meg a szerelem: / élnem kell. / Meg a halál is: / félnem kell. / Megvert az Isten / élettel. // Meg a poézis / vallással [...] Föld alatt dől el, / nem másutt, / föld felett, füstben- / nincs már út”. Jellegzetes Szilágyi Domokos-i létfilozófiai szám­vetés ez, a játékosság groteszk-rezignált iróniájával, a lét és nemlét, 12 Babits Mihály, Istenkáromlás = Uö., Esszék, tanulmányok, I., Szépirodalmi, Budapest, 1978,471. 72 / Bertha Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom