Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

mezem, hogy a költészet mágikus funkcióját nem célnak vagy végterméknek kellene tekintenünk, inkább egy olyan, a művészi alkotást motiváló ösztönös hajtóerőnek, ami az emberi kultúra továbbélését hivatott biztosítani, ami a logika teljes fegyvertárával is kiirthatatlan marad. Szilágyi Domokos számára alapvető ihletforrást vagy még inkább: az otthonos közeget képviselő nép- költészet tehát (lelket) gyógyító és (az embert ellenségeitől meg-) védő képességességekkel rendelkezik. Mivel a műköltészet és a népköltészet között - a költő fentebb idézett gondolatai szerint- nem tehetünk éles megkülönböztetést, bátran feltételezhetjük, hogy Szilágyi vélhetően saját verseiben is kiemelkedő jelentőségűnek tarthatta a népköltészet gyógyító, illetve rontáselhárító képességének felhasználását.

A mágikus funkciójú szövegek egy teljes költői életműnek csak egy kis szeletét teszik ki, és tagadhatatlanul átitatódnak esztétikai funkcióval is. A dolgozatom arra tesz kísérletet, hogy kiemelje e konkrét célt megvalósító szövegműfajok különböző újraírásait a Szilágyi-lírából, majd pedig levonja az ebből származó következtéteseket.

„itt az Ige, csak ki kell mondanom”22

Szilágyi Domokos számára evidencia volt, hogy a szavak kimondása cselekvésértékű, a beszédtettnek hatalma van, és a költészet sokkalta többet jelent „betűs álmodozásnál." A versben leírtaknak közvetlen ráhatása lehet a valóságra. „Csak a szó (ez a tett most)”23- írta Törpe ecloga című versében.

22 Szilagyi Domokos, Összegyűjtött versek, Fekete Sas, Budapest, 2006, 372. (A próféta) A továbbiakban minden idézet ebből a kötetből származik.

23 Uo., 677. (Törpe ecloga)

Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében / 51