Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Faragó Kornélia: Áramlások, határpozíciók, transzfer-jelenségek Az „újvidéki kapcsolat" érvényességi körei

ramban van, s hogy még mindig nem került rá sor, nem az én hibám, hanem kritikánk fejletlenségének, vagy talán egyoldalú orientációjának bűne. Jellemző például, hogy a jugoszláviai magyar irodalom termését sem tudjuk megfelelő kritikai igénnyel felmérni, ez a rubrika hiányzik, s mindaddig hiányozni fog a Hídból, amíg nem szerveződik meg az igényes, pártatlan, objektív kritika berkeinkben.

Arról is tanúskodik a levél, hogy a szerkesztői minőségében megszólaló Ács Károly nem elégedett a közlésre megküldött kézirattal, és felmerülő igényeit körvonalazza: „Kollégáim nevében is köszönöm a megtisztelő kedvességet, amellyel néhányunk nevét ajánlásba foglaltad, de épp ez a lekötelező bizalom és barátság bátorít fel, hogy megjegyezzem: a jugoszláviai magyar olvasó, a Híd olvasója valami közelebbit, közvetlenebbül hozzá szólót várna Méliusz Józseftől /olyasmit, mint a Sinkóról adott ihletett megemlékezés, vagy a Város a ködben múltunkat is idéző részlete volt/.”

Hogy Méliusz Józsefnek milyen sokat jelentett a Híddal való együttműködés, és mennyire fontos lett volna számára, hogy a folyóirat reflektáljon a könyveire, az egy 1973.1.2-án kelt leveléből tűnik ki a legvilágosabban:

Számomra, aki visszautasítottam a Kortárs és más pesti lapok felszólításait, a Hídba írni: kitüntetés volt. És tetejébe, még ez vetette meg csodálatos jugoszláviai utazásunk alapját. Hogyan ne szeretnék megint eljönni? No de, nyilván valahol konvergálunk, s ez nem szemrehányás, csak konstatálás, különben hogyan nem talált visszhangra a Hídban se regényem, sem az Aréna, sem Az illúziók kávéháza? Senkinek a szemlélete nem köze200 / Faragó Kornélia