Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Boka László: Metafora, jelkép, devalváció?

Határ és titok

A titok, melyre fény derült, részleges: de azt jól mutatja, hogy Szilágyinak egy határt, a sokadikat is át kellett lépnie, megkezdve ezáltal „gyötrelmes kettős életét kényszer és becsület között, talán végérvényesen rejtve maradó körülmények fojtoga- tásában" - s ez „az életmű és az életrajz legtragikusabb titka.’’19 A viselni kényszerült maszk kilétéről tudomást szerezve másképpen olvasunk minden sort. Más kontextust nyer az önvizsgálat és vád helyett a vallomás is: „Egek, de hisz nem volt ez önként, / és nem tudom mivégre történt / ez éppen énvelem.” (Undor - Tengerparti lakodalom, 1978).

A Szilágyi-életművet vizsgálva Pécsi Györgyi három sokkoló hatásról beszélt, melyek egy képzeleti skálán akár fokozatokként is leírhatók: a költői berobbanás és a választott halál után a 2006- ban napvilágra került tények (Szisz emberi tisztaságát, idealisztikus képét roncsolva-rombolva, az 1958-as és 1965-ös terhelő jelentések) jelentik talán a csúcsot, s nem kizárt, ér még bennünket később is - akár így, akár úgy - újabb meglepetés. Fontosabb azonban, hogy a biográfiai bizonytalanság, mely a költő zsúfolt, zaklatott életében is erős változásokat, határszakaszokat jelölt ki, az említett terhelő referenciákkal a költői életművön belül is összeolvas(tas)son olyan világképi (s ezzel összefüggésben) poétikai változásokat, melyek immáron új megvilágítást igényelhetnek. A „...mert csak az igaz, ami végtelen, / minden véges: megalkuvás" sorok, vagy a Héjjasfalva felé című versből már említett „Van út - kiút nincsen” felismerése a filozofikus hajlamú Szilágyit ugyan a termékeny rezignáció birtokosává tette, de egyúttal arra is késztette, hogy az örök védtelenséget is ars poeticájába foglalja,

19 Ahogyan Szilágyi Júlia a RMIL új szócikkében már írta. Vö. http:/Aexikon.kriterion. ro/szavak/4454/

Metafora,jelkép, devalváció? / 19