Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Faragó Kornélia: Áramlások, határpozíciók, transzfer-jelenségek Az „újvidéki kapcsolat" érvényességi körei

helyre. Azokra a levélmozzanatokra, amelyekből kiindulva újra kezdeményezni lehet „Szilágyi Domokos újvidéki nexusainak rekonstruálását”, legalábbis némely publikációs vonatkozásban, és persze annak tudatában, hogy a kapcsolatok történeti elbeszélése a közlési aspektusra koncentrálva leszűkíti a hatásmező összetettségét.

Ezek a szöveghelyek az Ács Károlyhoz címzett levelek magánkézben lévő, kéziratos gyűjteményében találhatók: az eddigi feltevések, új levéljelentésekkel kiegészülve, konkrét mozzanatokká szilárdulnak. A Méliusz-Ács-levelezés időbeli kereteit tekintve egy évtizedes periódussal számolhatunk. Egy ezidáig kiadatlan, autográf levélkorpuszról van szó. Ács Károly, aki költőként és szerkesztőként az egyik központi alakja volt a hatvanas és hetvenes évek vajdasági magyar irodalmi kultúrájának, a szélesebb magyar irodalmi köztudatba nemigen került be - pedig például Tandori Dezső részéről történtek ilyen indíttatásúnak is tekinthető kritikai próbálkozások -, a Híd főszerkesztőjeként (1965-1975) levelezett a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeivel, köztük Méliusz Józseffel, és az ő közvetítése nyomán váltott levelet Szilágyi Domokossal is. A levélkapcsolat időbeli koordinátái a fennmaradt levelek alapján: 1966-1977. Az utolsó levél 1977-ből való, azzal, hogy Méliusz József leveleiben már a hetvenes évek elejétől kezdődően számot ad azon feltételezéséről, hogy levelezőtársa elhidegült tőle. Az is bizonyos, hogy Ács Károly levélírói szorgalma korábban sem felelhetett meg Méliusz elvárásainak, hiszen már 1968-ban is utal elmaradt válaszokra.

Áramlások, határpozíciók, transzfer-jelenségek / 197