Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Szilágyi Zsófia Júlia: Szilágyi Domokos Derkovits-verse avagy látta-e Szilágyi a bukaresti Derkovits-kiállítást?

- már idézett - hangsúlyos megjelenéseit, a Dózsát marcangoló- kat a Dózsa a tüzes trónon (1928/29, BTM) rézkarcon. Később így montírozza egybe Szilágyi a két áldozatot Másfél-Krisztus című versében: „Egyetek, feleim, fiaim, / engem, a keresztest, / engem, a másfél-Krisztust, / fiaim, feleim, egyetek / királyotokul, / mert igazi királyukat föleszik a népek! / A másikat / kenyér s bor képében, / kenyér s bor képében A Másikat."

A vers középső, A világ dolgai címmel megfejelt, a Derkovits- képektől távolodó szakasz indító óhajtó mondata kimondja az első részben trópusokba sűrített kulcsszót: szenvedés. A nyitásban kijelöltetett az „én” (a festő) helye ég és föld között - Szilágyi költészetében olyannyiszor meghatározott, a transzcendenciát kizáró emberi lét terepe a világ, az elrendezni való, a megérteni való, a boldogságra, az emberi létre kijelölt hely. A világ általánosított, így személytelen fogalmát aprózza, s így válik emberközelivé. A jelenségek megragadása, közel engedése, élményszerű találkozás, megszenvedés. A látható, hallható, tapintható, ízlelhető világ dolgai. Ez a világ, ami nem enged, ami elől nem lehet, nem szabad kitérni. A szöveg felvillantja a képeket anélkül, hogy a médiumok közti különbségeket tematizálná - a megfestett képeket mintegy kifejti keretükből, megfosztja intencionáltságuktól, s a valóság részeként írja újra. Minden érzékszervünket megterhelő („ízlel- jük-lássuk-tapintsuk”) élménnyé, nem látvánnyá.

Erősen érzékelhető a szakadék a konkrét festmény és a versszöveg között a Vasút mentén című, jól ismert olajkép kapcsán.

Vonat mellett. Két munkás, egy férfi és egy nő baktat a sínek mellett, felettük a képsík bal felső sarkában egy elsuhanó vonat mozdonyának kerekei látszanak. Finom barnás-szürkés tónusokból bontakozik ki a két fáradt alak, mély rokon-barnákkal öleli körül őket a föld színe

186 / Szilágyi Zsófia Júlia