Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében

lés ezeknél kicsit erőteljesebb, hangsúlyossá válik ugyanis a kéz gesztikulációja a cirógatás, a szem lefogása stb. által, amelyek révén egy intim viszony is kirajzolódhat a ciklusban szereplő megszólított és megszólító között, amennyiben a verset az antro- pomorfizáció felől, az emberi viszonyokra vetítve próbáljuk értelmezni. Az öt érzékszervünk közül viszont összességében a vizua- litás és a hanghatások kerülnek túlsúlyba Szilágyi tárgyalt (négy szonett)-jében. A Szilágyi-életműben egyébként is kiemelkedőnek látszik a zenei hatás, a hangok gyakran természeti képekkel összekapcsolódva képződnek meg: „a természet zenévé szerveződik / figyeljetek / hangjaira” - szól a Bartók Amerikában című vers néhány sora.

A (négy szonett) tehát megidézi a mottójául választott Vivaldi- kompozíciót mind tartalmilag, mind forma szempontjából, sőt olyan fokú korrespondencia érzékelhető, hogy a Vivaldi- szonettek és hegedűversenyek újraírása egyfajta mediális transz- formációként is értelmezhetővé válik, hiszen ez a mű felveti nemcsak a nyelvek, de a médiumok közötti fordíthatóság kérdését is. A hanghatások és hangulatok költészetbeli színrevitele egyúttal nemcsak a hallószervünket, de a vizuális érzékelésünket is igénybe veszi, folytonos szinesztéziás komponenseivel. Mint ahogy Vivaldi a barokk hangulatkomponistájaként „hű marad a nagy formákhoz [...] nem teremt új, apró formát, hanem más értelmet ad a meglévő nagynak"44 - Szilágyi is új jelentéssel ruházza fel a régi formá(ka)t. S mindeközben lírájában a minuciózus, jelentéktelennek tűnő részletek is meghatározóvá válnak, miként a Hétmérföldes csizmában olvasható: „Külön szem kellett minden színre, / külön fül minden neszre-zajra", ugyanakkor a zene „érzékiséggé oldódott festészeteként és költészetként is értelmezhetővé válik.

44 Szabolcsi, I. m„ 44.

172