Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében
Szilágyi (négy szonett)-je jelzésszerűen imitálja a szonettformát: képileg (az azonos szótagszámokat mellőzve), a strófatagolás tekintetében, illetve a mottóként értelmezhető omázs által. A sorok szótagszáma és a rímelés eltér a megszokottól, nem követ szabályt, a tartalom nem rendelődik tehát alá a forma kényszerítő erejének, szinte szabadon áramolhat, azonban a strófatagolás mégiscsak ad a műnek egyfajta formai keretet. A versnégyes nem mindig az elsődlegesen hozzájuk tartozó érzékszervek felől közelíti meg az érzéki ingereket, Szilágyi sokszor alkalmazza a szinesztézia trópusát, ilyen névátvitel a versben a könnyes mosoly, kékre sül az ég, orgonáid tenger, szigorú liliom, tejút-hideg gyolcs stb. -, azonban tágabb értelemben véve beszélhetünk szinesztétikus vagy inkább multiszenzoros látásmódról is, ami kiterjeszthető arra a vers mögött működhető neurológiai kondícióra, amely szerint a biológia felől értelmezhető a fogalom. A (négy szonett)-ben egymásból bomlanak ki a képek, nem mindig pusztán szemantikai, sokszor akusztikai asszociáción alapulva. A sorok ugyanakkor a betűk felől is értelmezhetők, strukturalista módon a hangsorok, a belső rímek vagy a magánhangzók irányából, amelyek által felfedezhetjük egyes szavak egymással való szemantikai rokonságát, versbeli szerepét. Továbbá az efféle elemzési mód, a szógyökök, vagyis tőrímek ( Stabreim) technikája, Wagnerhez is visszavezethető, aki - ugyan nem tudósként, csak művészként, de feljegyzéseivel hatva az utána alkotókra - azt fejtegette, hogy a mai nyelv elfedi, eltorzítja a szógyökerek rokonságát, pedig azok nemcsak etimologikusan, hanem szemantikai szinten is rokonságot mutatnak egymással, s így az általuk keltett érzéki tapasztalat is hasonul egymáshoz. Wagner szerint - fejti ki előbb a jövő műalkotása {Das Kunstwerk der Zukunft, 1850), majd az Opera és dráma (Opern und Drama, 1851) című műveiben - ’’mindennapi beszédünk prózájából olyan emelkedett kifejezési formát kell nyernünk, Szilágyi Domokos [négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakanak tükrében / 161
