Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Pataky Adrienn: Szilágyi Domokos (négy szonett)-je Vivaldi Négy évszakának tükrében
tartalomjegyzéke, szinte egyetlen versfolyam az egész, amelynek minden részegysége ennek alárendelt szegmense, alcímmel ellátva vagy vízszintes vonallal elhatárolva egymástól (oldaltörések nélkül). A kötet verseinek csaknem fele megjelent már korábban önállóan is, gyakorlatilag ezek közé ékelődtek be a kiegészítésként, összekötő elemként szolgáló sorok. Pécsi Györgyi hívja fel a figyelmet erre, s egy levélre, amelyben Szilágyi Domokos a nagyszabású barokk lírafolyam felszabadító hatásának üdvözlése közben írt gondolatai értelmezhetők saját kötetének felépítésére is: „a gondosan megmunkált apró részletek olyan egésszé állnak össze, melyhez voltaképpen semmi közük: a rész mindig konkrét, az egésznek a jelentése mindig átvitt; e kettősség nélkül nincs költészet”.9 Az Emeletek... értelmezhető egy olyan metanarratívaként, amely a formák újraírására, imitálására tesz kísérletet, már írásuk közben rombolja azokat, bemutatásuk csupán jelzésszerű, parafrazeálásra törekvő. Szilágyi poétikájának itt legfőbb eszköze a formabontás (folyamatának bemutatása), sok rejtett intertextuális elem felbukkanásával, de az összekötő szövegek által egy - bár elsőre eklektikusnak és kuszának tűnő - világosan kirajzolódó, fegyelmezett, egy irányba tartó céllal: enciklopédikus és ontologikus igénnyel szervezett (irodalomtörténeti és történelemfilozófiai bemutatón veszünk részt, amely ekképp reflektál az európai költészeti hagyományra, s a költészet lényegiségére is. A vendégszövegek alkalmazása is ezt a szándékot támogató mnemotechnikai eljárásként értékelhető - példaként említve most csak a kötet befogadói instrukciójául is szolgáló mottóját: „Becsüld, halandó, amíg élek, / szavaim halandó becsét. / Két ember közt legrövidebb / út az egyenes beszéd. 9 Visszavont remény, Szilágyi Domokos levelei Méliusz Józsefhez, szerk., jegyzetek, utószó, Ágoston Vilmos, Budapest, Szépirodalmi, 1990,170. 152 / Pataky Adrienn