Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében
módon a kötet „delfinetlenítésére”), mert úgy érezték, esztétikai értéküket tekintve kilógnak a gyűjteményből, amellett, hogy a mai gyermek számára már kevéssé érthető referenciákat (pl. „pionír”) is tartalmaznak. A Kirándulás kovácsi „megtisztításában” a Tücsökénekben (42-43.) például nem pusztán a ritmus és a zene marad meg, hanem a „mozgalmi" hangulat (Végh Balázs Béla szavaival „az optimizmus és a velejáró himnikus hangnem”22) is, az avítt, terhelt kifejezések nélkülözésével. A szatirikus kifordítás a Néphadsereg - Kacsamars verspár (80-81.) esetében a legnyilvánvalóbb, ugyanis itt a hős katonákból lesznek hápogó-tipegő („víg”) kacsák (s a „hősi sereg”-ből „récesereg", a „szép hazánkéból „vén palánk"). Joggal mutat ugyanakkor rá Végh Balázs Béla23 (s az ő nyomán Csupics Milica24 is), hogy Kovács András Ferenc átírásában mintha Szabó Lőrinc Falusi hangverseny című gyerekversének világa is ott rejlene (bár a tényleges textuális kapcsolat alapvetően csekély a két mű között). Érdemes közelebbről megvizsgálni a Köztársaság című verset (62.). A Köztársaság ünnepén címűhöz hasonlóan ezúttal is nyomatékosan a „köztársaság” szó nyomába ered a vers: „Van-e szó, mely szebb volna ennél: / Köztársaság?” Ahogyan Váncza Csilla is megjegyzi, a kifejezés külön sorba tördelve külön hangsúlyt kap,25 és lényeges, hogy nem pusztán fogalmi kiemelésről van szó, hanem a szó látványként, anyagszerűségében is kikülönül a tipográfiai kontextusból. Ezzel korrelációban a vers további része a köztársaság-ünnep napjának egyedülállóságát, a többi nap közül való kiemelkedését ecseteli. Hogy Szilágyi ezúttal is a finomabb hang- zóssági találkozások segítségével végez retorikai műveleteket, jelzi 22 Uo. 23 Uo. 24 Csupics Milica, A Hajnali csillag peremén értelmezési lehetőségei, Studia Caroliensia 2009/2-3., 202. 25 Váncza, I. m., 20. Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében / 147
