Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében

Szilágyi gyereklírája erőteljesen épít a gyermekmondókák hagyományára, maga a köteteim (a gyermekláncfű jelentésű pimpim- páré) is a kiolvasókat idézi. A mondóka a népi rigmusokból táplálkozik, a ritmikus, rímes gyerekmondókák legtöbbször az adott helyzetre közvetlenül vonatkoztathatóak voltak (hintáztató, lova- goltató, állathívogató stb.). A kezdeti időszakban a gyermekkel mon- dókázva játszás jellemző (altató, tornáztató, lovagoltató, hintáztató), s a ritmikus mozgás a testi közelléttel párosul. A mondókahallga- tás vált át egyre gyakrabban mondókamondásba, amelyet a közösségbe kerülés (bölcsőde, óvoda) felerősít, és új mondókatípusokkal, gyermekjátékokkal is bővít. S így lesznek a ritmusok mellett egyre fontosabbak a szövegek egyéb, szemantikai összetevői is (hangulatai, jelölt érzései stb.), s megjelenik az ismeretközvetítő funkció is.

A logopédiai szempontból jelentős didaktikai funkcióval bíró nyelvtörő megjelenik már a Csali Csöppben is („Csönd holt / csöng, hold / gong folt / kong, volt"), de a Pimpimpáréban is felbukkan, az Eszterlánci cérnaboglya (53.) második strófájában: „Sütsz, sütsz, szűcs, / jól alája fűts! / Hogyha nem fűtsz, nem sütsz, / mehetsz vissza a műhelybe, / szícs-szőcs-szűcs!” Míg e sorok mögött - ahogyan Váncza Csilla is megállapítja, a vers akusztikai szerkezetét részletesen elemezve10 - a „Mit sütsz kis szűcs...” kezdetű rigmust ismerhetjük föl, addig az első szakaszban a „Lánc, lánc, eszterlánc...” kezdetű körjáték idéződik meg (s ekképp Kosztolányi Dezső Lánc, lánc, eszterlánc című baljós Szegény kisgyermek-ve csévél is párbeszédbe lép). Már címével is mondókatípust jelent be a Kiszámoló (84.), a Kukurikú (19.) és a Nagy titok (24.) pedig olyan típusú állathívogató, amellyel a már említett Szabó Lőrinc-vers is kapcsolatba hozható (a Kovács András Ferenc-verssel ellentétben azonban a Nagy titok szövegszerűen is: „[...] Háp-háp-háp, mondjad hát! / Gá-gá-gá, esküdj rá! / [...]/Mú-mú-mú, szomorú!’’11).

10 Váncza, l. m„ 32.

11 Vö. Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny: „Háp! Háp! Háp! / Jönnek a Kacsák! / Hű, de éhes, hű, de szomjas / ez a társaság! // Bú! Bú! Bú! / Boci szomorú! / De hogy feszít / tyúkjai közt / a Kukurikú!” (stb.)

140 / Lapis József