Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

minden rontást elkövet, hogy boszorkányaival legyőzze garabonciás férje, Hábor ellenséges férfihadát.

Szilágyi Domokos a Garabonciás kötet említett két versében játékosan újrarajzolja a két alakot, kipróbálja a figurák aktualizál- hatóságát és a hozzájuk rendelhető történeti nyelv teherbírását. A versekben kiemeli alakjait a mitológiai időből, de nem szünteti meg kapcsolatukat a múlttal, hanem egyfajta időtlenséggel ruházza fel őket azáltal, hogy a jelenben is megőrzik hiedelembéli attribútumukat.

A Garabonciás című Szilágyi-vers hőse nem kevésbé emlékeztet a népi hiedelemvilág garabonciására, mint Arany alakjára - bár Arany is a népi hiedelemvilágból emelte költeményébe a figurát. Viharfelhőn száguld át a határokon, jelenléte mindazon furcsaságokat előidézi, ami a néphit garabonciásáét is: megzavarodnak az állatok, az emberek összerettennek, visszahúzódnak, bezárkóznak házaikba. A hiedelemvilág garabonciását azonban mindjárt a vers kezdetén jelenidejűséggel ruházza fel a költő: érkezését a meteorológiai intézet táviratilag jelzi, a verszárásban pedig időtlen nyugalomba oldódik a garabonciás futása - anyjához, haza futott a fiú: „ó lelkem én fiam szerelmetös magzatom tojást süssek-é öljek / csirkét ne szaladj ne siess hunyd le szemed bár egy éjét / ó szülém lelkem valahol mindig nappal van”. A vers és a szerep báját a hiedelembeli és a jelenkori garabonciásság idősíkjainak merész egymásba játszása, tükröztetése adja, mint: „csődöt mond a ford-módszer jön a garabonciás”; „anyó a zugolyban jesszus reszket szűzmárja boldog veti a / keresztet szent nevedtől kénkővé lángul / forró feketét főúr drága fél konyakot mellé”; „átázott ez a lódén ez a vacak / hajtsd föl a bürökpoharat kávékeserű”; „csizma nyoma füvön még ki se hült lám üsd / üsd bottal szemmel szóval villamosszék készen vár”.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 123