Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

és az eltérő idősíkok gyors váltása, illetve egyre inkább mixelése felszabadítja a nyelvteremtő gátakat, a költő valósággal tobzódik abban, hogy merész asszociációkkal keresztezze, egymásba oldja az össze nem illő fogalmakat, vagy mesteri inverziókban mutassa föl a nyelv szépségét, pompázatosságát („habfelhők felhőhabjai felhőhabok hegyvölgyei"). Különösen a Magasan ciklusban érzékelhető a valóságos és az archaikus-mitologikus tér-idő koordináták játékos és provokatívan merész keverése (repülőgép, stewardess, Júlia szép leány balladája, angyalok, ördögök).

A könyv néhány nyelvileg, poétikailag mívesen, részleteiben is kidolgozott, gondolatiságában letisztult darab kivételével - szigorúbb rostálással csak az Óda és a Szegénylegények, illetve főleg kreatív nyelvi újszerűsége miatt a Lidércnyomás, a Garabonciás, a Boszorkány és a Magasan ciklus - azt mutatja, hogy a költő az avantgárd (expresszionista, futurista, szürrealista) szabad vers, illetve a kollázs technikára épülő nagyforma lehetőségeit nem a versszerkezet, hanem a versnyelv terhelhetősége tekintetében teszi próbára. Ezért is indokolt a feltételezés, hogy a Garabonciás kötet versei az Emeletek... megszerkesztése előtt keletkeztek - a Magasan típusú avantgárd szövegkollázs majd az Emeletek...-ben teljesedik ki, az archaikus szerepvers (boszorkány, garabonciás) pedig jelenidejűsített szerep-, illetve portréversként folytatódik (Kényszerleszállás, Napforduló, A próféta - Búcsú a trópusoktól kötet), míg a régmúlt - bibliai, antikvitás korabeli - időkre vonatkoztató darabok, mint a Takarják be nagyapát, az Alkimisták vagy A császár halála típusú versek nem épülnek tovább.

Látszólag előzmény és átmenet nélkül vált Szilágyi Domokos az inkább archaikus mint folklorisztikus nyelv kreatív felhasz114 / Pécsi Györgyi