Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Takács Miklós: T. S. Eliot- és Walt Whitman-hatások Szilágyi Domokos költészetében

ben nem találunk ilyet, csakis a modernizmus első hullámáig ér el, ahová Eliotot vagy éppen Ezra Poundot is szokás sorolni.

Annak, hogy Whitmant találta szimpatikusabbnak (és nemcsak fordíthatóbbnak) Szilágyi, nyilvánvalóan nemcsak személyes (ezért visszanyomozhatatlan), hanem poétikai okai is voltak. A Whitman és Eliot közötti választás dilemmája lefordítható a magyar irodalom viszonylataira is, egy Kulcsár Szabó Ernő által megfogalmazott formula segítségével: „Lírájának nagy kérdése ebből eredően éppen az volt, sikerül-e úgy szintetizálni a különböző szerepértelmezésekkel összekapcsolódó látásmódbeli és hangnemi komponenseket, hogy egy új líramodellben - mondjuk a Határ Győző-féle attraktív formanyelven egy Nagy László- típusú mentalitás legyen képes megszólalni. Szilágyi Domokos korai halála felelet nélkül hagyta ezt a kérdést..."40 Azaz Whitman permanens jelenléte inkább arrafelé mutat, hogy a kettő közül az utolsó években (nemcsak mentalitásban, de formanyelvben is) Szilágyi „visszatér" a Nagy László neve által fémjelezett költői modellhez.

De nem készülhetett el Szilágyi teljes Fűszálak-fordítása, és a Búcsú a trópusoktól után (mely egyben búcsú Eliottól is) egyáltalán nem beszélhetünk homogén életműről, így az idézetben feltett kérdés továbbra is nyitott marad.

40 Kulcsár Szabó Ernő, Új beszédrend felé (Cs. Cyímesi Sva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése c. kötetéről) (1992) = Kényszerleszállás, 282-283,283.

T. S. Eliot- és Walt Whitman-hatások Szilágyi Domokos költészetében / 111