Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

tapasztalásnak az átmenet nélküli összekapcsolódása még egyszer megmutatkozik. A testiségnek, a testben létezésnek és a saját test térbeli elhelyezkedésének közvetlen érzékelése, tudata ebben a beszédmódban Istent is tárgyiasítja, paradox módon: Isten a fizikai térben van, mindenütt, de rögtön visszakérdezve: nem mindenütt. A metaforikusnak a tapasztalati testire való visszavezetése a legbeszédesebb: a szívemben van lelki, szellemi értelmének testi jelentése profilálódik a beleimben van kifejezés testi jelentésének utólagos hatására, miközben a leegyszerűsített, mintegy szellemileg visszamaradott vagy gyermeki nézőpont egyúttal ki is mozdul (vagy mozdulhat) az evilági anyagiságból, Isten nem látható jelenlétének megragadási kísérletében.

Ebben a beszélői perspektívában Jézus kettős természete elsőként az e világira, az emberire összpontosítva konstruálódik meg a szövegben. A nagymama elbeszéléseiben az isteni rész uralkodik a csodákkal, de az elbeszélt cselekedetekben a történet eseményjellege emelkedik ki a résztvevőkkel és az eredménnyel (például a kenyérszaporítással), magyarázat nélkül. Hasonlóképpen az ágy fölötti ábrázolásban, a kereszten a beszélői nézőpontban látszólag a testi megjelenés a meghatározó, a szobor anyagi részeinek a vizuális feldolgozásával (vagyis az áttétel nélküli tapasztalat elmondásával: mit lát a beszélő). Erről a kettőről egyes szám harmadik személyben beszél a gyermek, a lehorgonyzó beszédhelyzetben dologiságában távolítva Jézust, egyúttal a passiót elvontan, áttételesen sejtetve vagy a háttérben hagyva, a lényegre csak utalva. Viszont Jézus egyes szám első személyben mondja el saját passióját (egy bizonyos pontig) a Márk evangéliuma szövegének átiratában. Ezáltal a közvetlen perspektíva, itt is a saját testből kiinduló konstruálás, episztemikus közvetlenség a meghatározó, közelítve a gyermeki beszéd jellemzőihez. Az újrakonstruált jézusi beszéd elválik a szakrális nyelvtől, bár az archaizálás azt részben megtartja, és összekapcsolódhat a gyermek beszélői nézőpontjával, az igazságnak a jelen idejű főszövegben folyamatosan történő közvetlen keresésével.

Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás / 71