Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

amikor a beszélés vagy mondás igazából reszponzív eredetű affirmativ hallgatásként, egyfajta kimondatlanként nyilvánul meg, ezzel meg is szakítva elvárható nyelvi szerepmintákat, pl. ezek idézhető- ségét. Esterházy ezzel Kosztolányi méltó örökösének bizonyul, akinél Esti Kornél „udvariassága pedig nem udvariaskodás volt, nem bók, nem üres fecsegés. Sokszor csak abban állott, hogy kellő pillanatban, észrevétlenül elhelyezzen egy közönyösnek látszó szót, melyet valaki kétségbeesetten várt tőle, mint életének igazolását (...) A jó szó, melyet még nem valósítottak meg, minden szűz lehetőséget magába zár, és több, mint a jó tett, melynek kimenetele kétes, hatása vitás. Általában a szó mindig több, mint a tett." (Esti Kornél, Harmadik fejezet) Míg Kosztolányi hőse talán inkább csak programmatikus módon tudja ezt megfogalmazni,32 addig mindez Esterházynál a szöveg nyel- vi-textuális dimenziójában megy végbe. A „jó szó, melyet még nem valósítottak meg", talán azért jó szó, mert átitatja a hallgatás, mely megismerhetetlenként vagy olvashatatlanként, egyfajta titokként kezeli a nem tetikus vagy nem kijelentéselvű igenlés természetét, az „egyszerre szeretni és látni" hogyanját.

A Termelési-regény is több hallgatásjelenetet és hallgatáseffektust visz színre. Ebben a műben expressis verbis szinonimaszerű viszony képződik „tettek, beszédek, hallgatások" között, ám nem valamiféle készletszerű egyenlősítés szempontjából, hanem az (ön)megértés önkéntelen elkülönböződésében annak szubjektumától.33 Itt a hallgatás jelenléte már nem pusztán a szó és a világ megfeleltetése közötti hiátust jelenti, beszédhermeneutikai távlata radikálisan textu32 Hugo von Hofmannsthal hasonlót fogalmazott meg egyik levelében a Der Schwierige című drámájáról: itt „a diszkrét bemutatás (Darstellung)" hofmannstha- li fogalma Hart-Nibbrig szerint a mélységet a felszínen rejti el (levele Leopold von Andrian-hoz, 4.10.1917 = Briefwechsel, Frankfurt a.M., 1968, 253.). Lásd Rhetorik des Schweigens, 160.

33 „'Nahát anyukám, egy igazi herceggel ihatsz/ 'Csak gróf - hárította ő el a kéretlen dicséretet avagy szidalmat, avval a megértést tanúsító kedélyességgel, amelyet olyannyira nem szeretett magában. (Ő ilyen kíméletlen kritikusa saját tetteinek, beszédjének, hallgatásainak.)." Termelési regény. Budapest, 1979, 248-249. Egy másik emblematikus szövegrész „egy márkinő kedélyét" társítja a mesterhez, amellyel „a sorsolás szeszélye" fonemikus kapcsolatba kerül.

nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni" / 51