Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

a tettlegességig fajuló veszekedés után tétova békülési kísérlet je- lenetezésébe torkollik, a manuális gesztusok, egyfajta pantomim nyelvi magatartásra rezonáló finom, és ugyanakkor a tipográfiát (tehát a szöveg nem-fonemizálható síkját) célzó önreflexív leírásával: „De az ujjak (...) a megváltás ígéretével indultak felé. Ő, talán meg- érezve a reménykörmök ijesztő félholdjait, fölhorkant (...) Anyám keze hőkölve meggörbült (mint egy vaskos, végérvényes zárójel)." A versfelolvasás vagy -elmondás jelenete a kimerevített, sőt alkalmasint lezárt pantomim feloldását, legalábbis nyelviesítő-textuali- záló átértelmezését vagy szimulációját: a békülés előidézését mint az „igen" mondhatóságának visszanyerését kísérli meg közvetett módon, a színpadi előadás általi reprezentációban. Fancsikó „kör- mönfontan" kérdezi az anyát („Ön itt?"), ami a „reménykörmök"-re visszautalva jelentéstani szinten alkalmasint a remény újraelnye- résének kísérleteként, a közeledés folytatásaként értelmezi a fa- tikus gesztust. Metakommunikativ síkon pedig a nyelvi cselekvés, a „körmönfont" kérdés váltaná le, avagy szublimálná a fizikai cselekvés erőszakát, az összekarmolást. Végül metapoétikai szinten pedig az írás(osság), a „vaskos, végérvényes zárójel" rögzítettségének feloldása, egyfajta nyelvi képlékenység visszanyerése (melynek a kölcsönös megbocsátás az interszubjektív értelmezője) e kísérlet motivációja. A hallgatás ekképp ezen képlékenység vagy potencia- litás (úgy is, mint nem-írhatóság, avagy az írhatósággal szembeni ellenállás, az írhatóság mögötti vagy előtti nyelv), egyfajta „talán" struktúramozzanata lehet.

Fancsikó „versének nincs ugyan címe", és emiatt „mentegetőzni kezd", vagyis a reprezentált költemény címének hiánya már akár

feltekert madzag" a Fancsikó és Pinta alcímére utal: „(írások egy darab madzagra fűzve)". A „látvány retorikájához" az egész könyv, illetve a szóban forgó írás kapcsán vő. Palkó Gábor, Esterházy-kontextusok. Közelítések Esterházy Péter prózájához, Budapest, 2007, 126-127. A (csoki-csoki-csokoládé) hallgatás-jelenetéhez (ahol az elhallgatás „aktusának intencióit - szoros összefüggésben az azonosíthatatlan státuszú elbeszélő pozícióval - a szöveg nem adja meg") lásd Uo„ 103. Az anya ujjainak, kezének, arcának és az apa arcának leírását A szív segédigéi idézi, az ottani kontextusban kísérteties jelentésváltozást eredményezve (a betegség összefüggésében), vö. Esterházy Péter, Bevezetés a szépirodalomba, Budapest, 1986,662.

nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni" / 45