Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

itt nem térek ki.44 Renate Lachmann koncepciója nyomán csupán azt jegyzem meg, hogy az intertextualitás a szövegek emlékezetével való munkaként is felfogható, amely a kulturális (szöveg)örökséggel való bánásmódot is kifejezi: átírja, szétírja vagy kitörlí. Esterházy szövegének az esetében az átírás vagy szétírás egy következő stratégiájáról van szó, egyfajta kérdésfelvetésről, amely a textuálisan, illetve tapasztalati úton elsajátított múlt határvonalát firtatja.

A történelmi anyag elbeszéléssé formálásával kapcsolatban meg kell még említenünk a regény sajátos időiségét: az Első könyv ben, amely a kulturális emlékezetbe eső anyagot dolgozza fel, nem telik az idő. Annak ellenére, hogy a narráció gyakran ad (máskor jelez) konkrét időpontra vonatkozó adatokat, továbbá hogy a szöveg hasonló időstruktúrákat mutat ki, mint amilyenekkel a történet(író)i diskurzus dolgozik (a narráció idejének és az elbeszélt történések idejének konfrontálása különféle módon), az idő nem halad, valamiféle kronológiai ív utólagosan sem rekonstruálható. Roland Barthes az eljárást dekronologizálásnak nevezi, szerepét a komplex, parametrikus, nem lineáris idő helyreállításában látja, „melynek mélysége felidézi az ősi kozmogóniák mitikus idejét".45 Ebben az értelemben a „dekronologi- zált idő" a történeti narratívát strukturálisan a mítoszokhoz közelíti, amelyek - mint Assmann kimutatta - a kulturális emlékezet alapvető, a közösség világképét tartalmazó narratíváit képviselik, és kifejezik történelmének, illetve létének konstitutív, az identitásra vonatkozó és normatív kereteit.46 Esterházy Péter műve nem utolsósorban e mítoszi vonatkozásra is rájátszik. Ebben a tekintetben a regény megállapítását is parafrazeálhatjuk: az idő benne megáll, múlt, jelen és jövő egybefolyik,47 amivel a szövegben ironikusan felesel az az utalás, amely az európai kultúra egyik alapmítoszát idézi fel: „Csak úgy röpült a szárnyas idő."48

44 Lásd pl. KulcsAr-Szabő Zoltán, Idézet vége, Alföld 62. (2011/7.), 69-83.

45 Barthes, I. nn., 90.

46 Assmann, I. m„ 76-78.

47 Esterh/zy, Harmonia ccelestis, 25.

48 l/o., 115.

272 / Görözdi Judit