Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Görözdi Judlt: „...múltat fabrikálni...". Történelemnarratívák Esterházy Péter Harmonia ccelestis és Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényeiben

hez való hozzáférés személyes jellegét is biztosítja. A hangsúly nem az Esterházy-dinasztia történelmi személyiségeihez fűződő „jelentős" eseményeken van, s főleg nem a hősi tetteken, hanem a lehetséges történelmi magatartások sokféleségének a felmutatásán: „...nagy család a miénk, van benne mindenféle, extra large, nyolcbordázatú vagy szárnyas, royalista, demokrata, patrióta, hazaáruló, főleg labanc, de kuruc is, kinek-kinek ízlése szerint."20 A múlt megjelenítésének családi-dinasztikus kerete fokozatosan tágul, amikor az elbeszélő idegen pozíciókba is beleéli magát (pl. az édesapát egy holokauszt-túlélővel azonosítja),21 majd jelentőségét veszti, amikor az apa szerepében átvett irodalmi szereplők tűnnek fel. Állandó marad azonban személyes viszonya a történelemhez, amely az affektivitás különböző tartalmait aktiválja. A szöveg tehát olyan módon tárja az olvasó elé a kulturális emlékezetbe eső történelmi anyagot, amely ellentmond a kulturális emlékezet konstitutív tulajdonságainak.

A kulturális emlékezet ugyanis a történelmi anyagot a kollektív identitás erősítése érdekében tárolja, szilárd jelentések kialakításán és átvitelén fáradozik, szemiotizálja a történelmet (Eliade kifejezése). „Csak a jelentőségteli múltra emlékezünk, és csak az emlékezetben tartott múlt telik el jelentőséggel.''22 Esterházy Péter szövege az állandósult jelentések ellenében hat, a szemiotizálás tartalmi összetevőit és alakító műveleteit veszi célba, jellegzetes dekonstrukciós eljárása a szétírás, ami valamilyen történelmi tartalom felidézésének az aktusa során ezt a tartalmat kiragadja konnotációs összefüggéseiből, újrameséli, majd saját szövegvilága szövetébe helyezi. A Harmonia ccelestis szövegvilága - egy új jelentéseket létrehozó, s azokat új kapcsolatrendszerbe állító struktúraként - egyben a kulturális emvákra pontosan lefordíthatatlan édesapám szinonimájaként szerepel. A „panotec" kifejezés a fordításban homonimaként jön létre a szlovák archaikus használatban a magasabb társadalmi körökhöz kötődő „pán otec" (magyarul kb. atyám uram) megszólításhoz. Lásd Péter Esterházy, Harmonia ccelestis, ford. Renáta Deáková, Kalli- gram, Bratislava, 2005.

20 Esterházy, Harmonia ccelestis, 361.

21 Uo., 214-215.

22 Assmann, I. m„ 77.

264 / Görözdi Judit