Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lengyel Imre Zsolt: Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában

mit tudunk meg erről a figuráról - akinek a biografikus szerzővel és a beágyazott elbeszélővel való azonosítását a mű egyaránt felajánlja, de egyként nem kényszeríti ki.

E redukált stílusú keretnarratíva meghatározó cselekvéstípusai az olvasás és a másolás - amelyek közül az előbbi nyilvánvalóan alárendeltje az utóbbinak, önállóan jobbára nem, csupán járulékos elemként jelenik meg: egyetlen kivétellel nem értesülhetünk nem kimásolt szövegrészek tartalmáról, a kimásoltaknak pedig homályba vész a kontextusa; amire az elbeszélő számos esetben nyíltan reflektál is: „»Nem szabad gyűlölni, csak az örökkévalóságot.« Lam- pedusa-mondat. De hogy pontosan honnét..." (113.); „Az oldalon szereplő »szó nélküli Isten és istentelen szó« Gerhard Eberling Isten és szó (Hermeneutikai füzetek 7.) írásából vagy/és Fabinyi Tibor előszavából valók." (108.) Az olvasó azonban arra is rájöhet, hogy e bejelentett zavarokon túl számos más szöveghelyhez lehetett volna hasonló megjegyzéseket fűzni: az „Ez a befejezés." például a szöveg szerint „Pilinszky naplójában" (105.) olvasható, míg valójában Simon Áron, illetve később Szabadesés címen megjelent elbeszélésében; az említett Eberlinget valójában Ebelingnek hívják; Martos Levente Balázs neve két helyen Markosra változik, majd a harmadik alkalommal vissza Martosra, írása pedig szövegromlás áldozatává válik: a megadott Vigilia-számban szereplő, triviális „Ugyanis csak az mond el egy történetet, aki hiszi, hogy ennek a történetnek értelme van."6 a tautologies „Csak az mond el egy történetet, aki hiszi, hogy el tud mondani egy történetet." mondattá alakul át (110.) - és így tovább. Az ábrázolt indifferencia ködében tehát elmosódnak a határok szöveg és metaszöveg, szépirodalmi mű és magánfeljegyzés között, illetve egy szerző egyes művei között, ahogy elmosódnak maguk a szerzői intenciók, sőt identitások is. A jelentés ilyen módon védtelen kiszolgáltatottjának mutatkozik a nyelv materiális hordozóinak, az emlékezetet ezúttal is inkább helyettesítő, mint megerősítő hüpomnémáknak:

6 Martos Levente Balázs, Jézus szenvedésének története Szent Márk evangéliumában, Vigilia 2014/4, 258.

Az etika olvashatóságáról Esterházy Péter kései prózájában / 249