Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

A realizmus elméleti irodalmának egyik központi kategóriája, a tipizálás kérdése merül itt fel: megírhatóak-e a való életben ténylegesen megtörtént események akkor, ha azok nem nevezhetőek tipikusnak? Lukács György harmincas évekbeli cikkeiben például a naturalizmus veszélyét látta az egyszeri események válogatás nélküli rögzítésében: ha azok nem mutatnak túl önmagukon és ábrázolják az egyesben az általánost, az író éppen a valóság megörökítésével hamisítja meg a valóságot.9 Ugyanennek az érvrendszernek az aktuálpolitikai szempontok szerint továbbgondolt változata szolgált az ötvenes évek prózájáról szóló ideológiai-kritikai diskurzus alapjául is. E viták során vált nyilvánvalóvá, hogy a valóság fogalma leginkább azon múlik, hogy éppen honnan tekintünk rá: gyakorlati megvalósulásában a szocialista realizmus nem az író által valóban megtapasztalt dolgok leírásában, hanem a hatalom által tipikusnak kinevezett esetek valóságként való ábrázolásában, egy „vágyképszerű »valóság«"10 felépítésében volt érdekelt. Véleményem szerint Esterházy Termelési-regényének elbeszélői kiszólásai is ehhez a paradoxonhoz vezethetők vissza: a legalább háromfelé hasadt elbeszélői tudat hol az egyik, hol a másik alteregója által képes elmondani saját történetét, de a különféle - poétikai vagy épp cenzurális - akadályok lehetetlenné teszik, hogy ezek a nézőpontok egyetlen elbeszélői tudatban egyesüljenek. Eckermann azonban mintha nem jutott volna el eddig a belátásig, és jegyzeteiben mindvégig hősies küzdelmet folytat az általa egzakt fogalomként elgondolt valóság műbe foglalásáért - vagy legalább azért, hogy megérthesse a mester észjárását. Értetlensége egyik legárulkodóbb bizonyítéka az a jelenet, amikor a regénybeli Esterházy Péter lyukas tejeszacskóhoz hasonlítja az idő múlásának műbeli érzékeltetését: „»Tudja, barátom [...], azt szeretném, ha az idő csak úgy becsorogna a regénybe. [..] Mintha [...] az ügyetlenül kinyitott

9 Vö. például: Lukacs György, Elbeszélés vagy leírás = U0„ A realizmus problémái, ford. Gáspár Endre, Athenaeum, Budapest, 1948, 277-278.

10 Kulcsár Szabó, A magyar irodalom története 1945-1991, Argumentum, Budapest, 1993, 33.

A Termelési-regény és a realista hagyomány / 241