Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány
A Termelési-regény és a realista hagyomány / Reichert Gábor íróvá ütve című, először 1980-ban publikált esszéjében Spiró György Esterházy Péter és Tandori Dezső kapcsán a következő megállapítást teszi: „ha a szocialista realizmus azt jelenti, hogy le kell írni azt, ami a szocialista viszonyok között valóban létezik, akkor nyugodt lélekkel nevezem őket szocialista realistának."1 Az idézett mondat, persze, csak játék a szavakkal: igaz, hogy például az egy évvel korábban megjelent Termelési-regény kritikai sikerének egyik oka a kádári Magyarországon uralkodó „szocialista viszonyok" egyszerre újszerű és pontos ábrázolásában keresendő, de ettől még nem túl valószínű, hogy bárkinek eszébe jutna Esterházyt a szó eredeti értelmében szocialista realistának nevezni. Azonban mégsem mellékes körülmény, hogy az író a Kádár-korszak mindennapjainak ábrázolásához a Ráko- si-korszak hírhedt műfajának újragondolását választotta. A cím- és ezzel összefüggésben a műfajválasztás önmagában is egy furcsa ellentmondásra hívja fel a figyelmet: a hetvenes évek végén a szocialista realizmus a legkevésbé sem tűnhetett vállalható hagyománynak az akkor induló fiatal írónemzedék számára, a szovjet mintájú termelési regény zsánere ráadásul ennek a hagyománynak is egy végletesen eltorzult és idejétmúlt változatát képviselte. A Termelési-regény címében megjelölt műfaji anakronisztikusság ilyen módon a mű által megjelenített világ anakronisztikusságának metaforájaként is 1 Spiró György, íróvá ütve = Fasírt, avagy viták a „fiatal irodalomról'', vál., szerk. Dérczy Péter, Magvető, Budapest, 23. 232 / Reichert Gábor
