Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

és pre-közép-európai állapot,11 amelynek e történelmi időben való benneálláskor (a rendszerváltás idején) nincs úgymond pontosan jelölhető referenciális bázisa, éppen ezért az irodalom is akkor jár el a legpontosabban, ha a kiüresített jelöléseket egyszerre mindennel - a „teljességgel" és az „egész" képzetével - tölti fel, ha mégoly ironikus modalitásban is. A terv eszerint „nagyravágyó", számos pozitívan és negatívan artikulálható attribútummal, amelyek kifutása vagy követ­kezménye végeredményben az ürességgel kapcsolatba hozott vagy annak egyfajta változataként/alternatívájaként érthető „káosz-könyv" és az önmagába Moebius-szalagként visszaforduló „könyv-könyv", így történhet, hogy a textualizált Duna, valamint a Dunaként elénk kerülő („dunaizált") textus innentől minden bizonnyal az egyik ve­zéralakzata lesz Esterházy írásművészetének, hiszen az egy időben képes rész-egész viszonyrendszereket jelölni oly módon, hogy ezek egyik komponensét sem stabilizálja lezáró jelleggel, valamint azt a di­alogikus vagy polilogikus, a mindig beleértett Másik beszédének teret és időt engedő megértő szövegkidolgozást és szólamvezetést, amely a nem kizárólagos igazságok rögzítetlen beszédpozíciókat megtartó és mozgató színre vitelében teremti meg az irodalmi megszólalás és a ki-mondás (Aus-sage) aktuális, kurrens feltételeit. Minthogy ennek poétikai kondíciói az életmű fikciós és nem fikci­ós alkotásaiban rendre reflexió tárgyává válnak, Esterházy írásművé­szetének nyelvi közelítésű, a nyelvbe (vissza)térő vállalkozása egyút­tal annak tétjét is implikálja, hogy a recepció képes-e feltáró jelleggel megmutatni e műfajközi, beszédmódokon átívelő, a variáció szabad­ságát mindig fenntartó és érvényesítő, a korrekciós lehetőségeket és procedúrákat folyamatosan bejátszó nyelvi eseményeket. Ha ugyanis Esterházy értelmében a nyelvi esemény mindig politikai esemény, ami pedig mindig nyelvi esemény, e cirkuláció annak a nagyszabású fel­adatnak az esélyét is magában foglalja, hogy egyszer végre lehetőség * 41 Gángó szerint kizárólag ebben a történelmi szituációban jöhetett létre a Ha­hn-Hahn grófnő pillantása, lásd Gángó, Esterházy Péter Monarchiája és Közép-Európája, Uo. Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom