Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

eleve magával vonja a „van" (ek-szisztál) eseményét. Esterházy e belátás örököseként és keletkeztetőjeként a modernség irodalmára egészében rávonja ennek érvényét: „A drámanélküliség drámájáról szól, azt hiszem, az egész modern irodalom. A nincsben lévő variról."* Még egyszer meghatározásra szorul tehát a „van a tárgy" és a „van az ő" (elbeszélt és beszélő) viszonya az irodalom vonatkozásában.

Annyi azonban még a couleur locale diszkurzivitásában is tételezhető, hogy Esterházy írásművészete, legyen szó fikciós vagy publicisztikai műfajokról, a modernség utáni beszédalakzatok (közép-) európai változataival lép párbeszédbe (és nem az észak-amerikai mintákkal).33 34 Ennek egyik, ámbár nagy nyomatékkai megjelenő distinkciós jegye, hogy a nyelvi megelőzöttség tapasztalatával együtt is a geopolitikai összefüggések és az önismeret rekurzív alakzatai („Az utazás önmagámra ismerés; benne nem az újat és az ösmeretlent keresem, hanem a régit és az ismerőst, hogy végre fölismerjem azt, aki fölismer.")35 túlmutatnak önmagukon, így például az utazás térségi és térbeli tapasztalata nem fejlődésminták és kognitív-episztemológiai elmozdulások összefüggésében nyer értelmet, de irodalmi mintákhoz és előképekhez igazodik. A beszédpozíció és a tárgy rögzítet- lenségéből fakadó elbeszélői és tárgymeghatározási komplikációk, melyekre fentebb mind Esterházy esszéisztikájából, mind prózájából példákkal szolgáltam, hogy azokat mint az írást műfajtól és beszédmódtól függetlenül megalapozó és meghatározó jegyeket tárjam föl, magára az irodalom funkciójára, szerepére és mibenlétére is nagy érvénnyel kihatnak. Egyfelől kitapintható egyformái dilemma, amely a hermeneutikai értelemben vett „teljesség" és „végesség" elvárásait tekintve válik fenyegetetté, hogy aztán tárgy (elbeszélt) és regényforma (az elbeszélés módja) leképezzék egymást: „Minden mai regényben van egy önmagába visszaforduló Moebius-szalag. A Duna is egy Moebius-szalag."36 Másfelől az irodalom performatív aktus, és mint

33 Esterházy, A szavak csodálatos életéből, 14. (Kiemelés: LVP.)

34 Vö. Kulcsár Szabó, Esterházy Péter, 225.

35 Esterházy, Hahn-Hahn grófnő pillantása, 88-89.

36 Esterházy Péter, Hahn-Hahn grófnő pillantása. Mexikói házi feladat [esszé], = Uő.,

Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 175