Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

eleve magával vonja a „van" (ek-szisztál) eseményét. Esterházy e belá­tás örököseként és keletkeztetőjeként a modernség irodalmára egé­szében rávonja ennek érvényét: „A drámanélküliség drámájáról szól, azt hiszem, az egész modern irodalom. A nincsben lévő variról."* Még egyszer meghatározásra szorul tehát a „van a tárgy" és a „van az ő" (elbeszélt és beszélő) viszonya az irodalom vonatkozásában. Annyi azonban még a couleur locale diszkurzivitásában is tételez­hető, hogy Esterházy írásművészete, legyen szó fikciós vagy publi­cisztikai műfajokról, a modernség utáni beszédalakzatok (közép-) európai változataival lép párbeszédbe (és nem az észak-amerikai min­tákkal).33 34 Ennek egyik, ámbár nagy nyomatékkai megjelenő distinkciós jegye, hogy a nyelvi megelőzöttség tapasztalatával együtt is a geopo­litikai összefüggések és az önismeret rekurzív alakzatai („Az utazás önmagámra ismerés; benne nem az újat és az ösmeretlent keresem, hanem a régit és az ismerőst, hogy végre fölismerjem azt, aki föl­ismer.")35 túlmutatnak önmagukon, így például az utazás térségi és térbeli tapasztalata nem fejlődésminták és kognitív-episztemológiai elmozdulások összefüggésében nyer értelmet, de irodalmi minták­hoz és előképekhez igazodik. A beszédpozíció és a tárgy rögzítet- lenségéből fakadó elbeszélői és tárgymeghatározási komplikációk, melyekre fentebb mind Esterházy esszéisztikájából, mind prózájából példákkal szolgáltam, hogy azokat mint az írást műfajtól és beszéd­módtól függetlenül megalapozó és meghatározó jegyeket tárjam föl, magára az irodalom funkciójára, szerepére és mibenlétére is nagy érvénnyel kihatnak. Egyfelől kitapintható egyformái dilemma, amely a hermeneutikai értelemben vett „teljesség" és „végesség" elvárásait tekintve válik fenyegetetté, hogy aztán tárgy (elbeszélt) és regényfor­ma (az elbeszélés módja) leképezzék egymást: „Minden mai regény­ben van egy önmagába visszaforduló Moebius-szalag. A Duna is egy Moebius-szalag."36 Másfelől az irodalom performatív aktus, és mint 33 Esterházy, A szavak csodálatos életéből, 14. (Kiemelés: LVP.) 34 Vö. Kulcsár Szabó, Esterházy Péter, 225. 35 Esterházy, Hahn-Hahn grófnő pillantása, 88-89. 36 Esterházy Péter, Hahn-Hahn grófnő pillantása. Mexikói házi feladat [esszé], = Uő., Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom