Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
E sorsdöntő, rész-egész struktúrájú dilemmával, amely„Közép-Eu- rópaként" neveztetik meg, a magyarországi rendszerváltáskor a „nyugatias kultúra, keleties élet" paradoxona mellett együtt járt annak tapasztalata, ami az események alkotta történelemből, illetve annak bizonytalanságából fakadt: a nem-értés filozófiai és diszkurzív helyzete. Esterházy publicisztikájában ez időben elsősorban arra reflektált, hogy e nem-értés szituációját a köztesség tudatában mérje föl, és közvetítse például a német fül számára. Sem a geopolitikai közösség Duna alkotta fikciója, sem a folyam mentén élő népek és nemzetek történelmi terhének elbeszélése nem teszi könnyebbé nyugat, kelet és közép fogalmi szituálását, különösen azután - a Hahn-Hahn grófnő pillantása után expliciten is -, hogy a regény az említett fikció mítoszának mítosztalanítását szintén elvégzi, sőt alapállása ebben a gesztusban ragadható meg. A rendszerváltás közép-európai eseményeinek tapasztalata tehát a nem-értés közösségét rögzíti mindenekelőtt: Végre! Már régen várok erre a pillanatra, hogy ne csak én tudjak semmit, de mások sem, Párizsban vagy Hamburgban. Ezek a közép-európaiak azt szokták mondani kevé- lyen, hogy Közép-Európa csak Közép-Európában érthető valóságosan, viszont közép-európainak lenni éppen azt jelenti, hogy önmagunkat nem ismerjük. Mi az, ami nem érthető? Szerényen azt mondanám, hogy semmi sem érthető, nem érthető a leírandó tárgy, a leírásra használt nyelv és az se, aki beszél.30 Az állítások paradox szituáltsága rendre visszatérő jelleg Esterházy publicisztikájában, de fikciós alkotásaiban szintén - jellegzetesen ama megszakításokra, narratív inkongruenciára épülő elbeszélésmódban, amely a „leírás" reflektált irodalmi dilemmáit a vissza-visz30 Esterházy Péter, Isten kalapja [„Cikk német fülre", 1990. március] = Uő., A halacska csodálatos élete, 170-176,171. 172 / L. Varga Péter
