Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

ságának" és pragmatikájának egyaránt függvénye. Ebben a számos fikciós és publicisztikai szövegben kidolgozott és művelt beszédmódnak a következménye annak belátása is, hogy a nyelv elsősorban uralhatatlanságánál fogva „alkotótárs", semmint „úr", eszköz vagy instrumentalizálható médium.16

Nyelv, politika és közélet ilyen értelemben vett összefonódása egészen alany és állítmány, eset és ragozás grammatikai kérdéseiig, illetve a szavak és dolgok eszközszerű uralhatatlanságának ironikus regisztrálásáig terjed, aminek az egyik legfontosabb következménye, hogy a nyelvbe vetett hit és a nyelv „van"-ja közt, egy átmenetinek érzékelt korszakban való benneállás közepette a közmegegyezésesnek vélt, nyert vagy készen kapott jelentések illúziója lelepleződik: „56 még javában ellenforradalom volt, amikor már rég tragikus volt. Kíváncsi vagyok, hogy kit hoznak itt ki nyertesnek. Meg hogy ki adott parancsot? Neki adtak-e? Honnét? Ki? // De eszem ágában sincs, hogy politizáljak - vagy ez ikes ige? én politizálok, te politizálsz, ő politizálik... igen, ikes, akkor viszont politizáljam, dzsem, lám ez is megoldódott: ha lehet politizálni, ikes, akkor nem kell -, én csak nyelvileg akartam ezt itt körbeellenjárni, elvileg."17 A nyelv alea- torikus jellegének szándékolt, illetőleg a nyelvjátékok szétszerelésen és betoldáson keresztüli politikai kijátszása (ellenforradalom és „körbeellenjárni") láthatóan hangsúlyosan nyelvi kérdés, ami politikai kérdés, ami viszont újfent nyelvi kérdés - végtelen hurok keletkezik

16 „[...] mert az még igaz lehet, hogy a kolléga volt az úr, a vers csak cifra szolga, ám végül is a nyelv az úr. // Ezért van az kérem - írja idézett előadásában Esterházy -, hogy hűséggel nem az országomnak, nem a hazámnak tartozom, nem az osztályomnak, ha van, nem a családomnak, van, hanem egyes egyedül a nyelvnek tartozom, a magyar nyelvnek. Jó társaságban vagyok." A szavak csodálatos életéből, 11. Esterházy természetesen a klasszikus modernség nagyját, Ady Endre egyik költeményét idézi: „Én voltam Úr, a vers csak cifra szolga, / Hulltommal hullni: ez a szolga dolga, / Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel." (Hunn, új legenda, 1913) - amely passzus az Ady-féle klasszikus modernség és az Esterházy-féle utó-, illetve posztmodernség közti nyelvfilozófiai különbséget kívánja ily módon világossá tenni, méghozzá utóbbi nyelvfölfogás javára ítélve, hiszen a nyelv uralhatatlanságának elgondolása utólag visszaíródik a klasszikus modernség recepciójába, ha az ellenpélda poétikájának tetten érése révén is.

17 Esterhazy Péter, Most, hogy így = Uő., Az elefántcsonttoronyból, Magvető, Budapest, 1991,51. (Kiemelések az eredetiben.)

166 / L. Varga Péter