Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
A diktatúrák „csöndje" - ráhallgatás a nyelvre Ha azt állítjuk, az erőszak nyelvi létesülése a hallgatással és az elhallgatással áll összefüggésben és kapcsolatban, abból részben következne, hogy a nyelv, a beszéd és a kimondás (aktusa), vagyis a „nyíltan" performatívuma a szabadsággal. Jóllehet elvitathatatlan, hogy a magyarországi irodalmi publicisztikában és esszéirodalomban az 1989-es rendszerváltozáskor, valamint az azt követő - máig lezáratlan - folyamatokban a szabadság elve, eszménye, fogalma és lehetősége Esterházytól Nádas Péterig, Kemény Istvántól Térey Jánosig, Schein Gáborig vagy Zoltán Gáborig meghatározó jelentőségű; a folyamat lezáratlansága azt is sugallja, hogy a „népi demokráciából" az úgynevezett „valódi demokráciába" történő átmenet nemhogy nem volt zökkenőmentes, de talán sohasem történt meg igazán. Ennélfogva a szabadság elvének, eszményének, fogalmának és lehetőségének nyelvi-intellektuális szituáltsága sem implikálja egyértelműen, hogy a nyelvvel, a beszéddel és a kimondás aktusával, tágabban pedig a „nyíltan" szabad és jól működő nyilvánosságot feltételező horizontjával egymást magában foglaló kapcsolatban volna. A kérdés valamelyest azonban ennél is bonyolultabb, és erre Esterházy Péter írásművészete szinte a kezdetektől az életmű lezárultáig rendre reflektált. „A diktatúra nyelve a csönd, a halálos, végtelen, mozdíthatatlan csönd. Én már csak a gyöngített változatot ismertem, a lágyat, a szoft pornót, ennek nyelve a hallgatás, épp a diktatúráról való hallgatás, mert a gyönge diktatúra is diktatúra, a gyönge is erős, fölzabálja az alattvalók életét."10 A hallgatás a fenti kontextusban a „valamiről nem beszélni" erőszaka, méghozzá a politikai berendezkedés és társadalmi, valamint sajátosan politikai reflexiójának (el)hallgatása. (Mindezt általában hangos propaganda, valamint támogatott, tűrt és tiltott művészeti alkotások kategorizálása kíséri, azaz a fecsegés és a cenzúra fokozatai.) A „csönd" attribútumai („halálos, végtelen, mozdít10 Esterházy, A szavak csodálatos életéből, 18. 162 / L. Varga Péter
