Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

és számottevő, és mindenekelőtt történelem és nyelv viszonyáról ad hírt. Az „ekphrasis" lehetőséget teremt arra, hogy az előzetes tudásból fakadó ítélet és a leírás ellenpontozó művelete egyszerre két irányba hasson: a mauzóleumba helyezett és kiállítási tárggyá vált testhez már a kiállítás mikéntje és térbeli kontextusa révén hozzákapcsolódnak a történelmi tettek, ugyanakkor a leírás bizonyos eljárások által (a holttest külső precíz feltérképezése, tulajdonságainak az élő test vélt vagy valós tulajdonságaival való összevetése) fel is számolja az előzetes képzeteket és mindazt, amit a mauzóleumi környezet előzetesen és vélhetőleg sugallni kívánt. A leírás nyelve tehát inkább visszabillenti az objektivitásba a beszámolót, mintsem szubjektívvé válna, mert elsődlegesen és tényszerűen a testről szól, és csak másodsorban a diktátorról magáról. Ebben a megfigyelői pozícióban természetesnek, sőt szükségszerűnek mondható, hogy a látvány nem minden ízében egyezik az előzetes tudással, ítélettel vagy képzelettel, és fordítva; továbbá elbizonytalanít azt illetően is, az ítélet milyen (és mely) morális alapokon nyugszik: keleti, nyugati vagy „köztes" dimenziója van-e. Azaz a tudósító, a publicista szemlélete felveszi-e valamely, részben az utazás kiterjedtségéből is keletkező nézőpontot.

Más típusú kérdéssel függ össze a kelet-európai, szovjet típusú „népi demokráciákról" szóló tudósítások és riportok ama eltéveszt- hetetlenül keményebb hangvétele és par excellence performatív potenciálja, amely a geopolitikai ellentétek hidegháborús külső, valamint belső feszültségei közt magára a beszámoló, az útinapló, a riport, a tudósítás elemi funkciójára irányul vissza. Különösképp a tekintetben, hogy a független, sőt kapitalista (vagyis piaci alapú) újságírás intézménye ekkortájt leghangsúlyosabban a Szovjetunióban ismeretlen (szó szerint: nem ismert) politikai és gazdasági fogalom,4 és a „népi demokráciáknak" nevezett szovjet típusú európai országokban a Szovjetuniótól eltérő politikai ambíciók a legsúlyosabb kö4 Lásd például Uo., 117-118.

158 / L. Varga Péter