Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
ról vagy Közép-Kelet-Európáról beszélünk, amikor annak a térségnek a (geo)politikai elhelyezkedéséről próbálunk számot adni, amelybe Magyarországot is beleértjük? A magyarországi középiskolai geológiai oktatás, miként annak az én generációm a kilencvenes évek második felében tanúja lehetett, egy a tábla előtt lecsavart Európa-tér- képen pontosan rámutathatott a Kárpát-medencére mint középre: a távolság nagyjából egyenlő London vagy Párizs, illetve az Urál-hegy- ség felől nézve. Esterházy írásművészetét, valamint a térség szocio- kulturális és irodalmi hagyományát, politikai szisztémáinak utóbbi évtizedekben vonatkozásait figyelembe véve azonban alighanem ennél bonyolultabb feladat hárul az értelmezőre. Arra kell ugyanis mindenekelőtt rákérdezni, hogy Közép-Európa, ha nyelvileg - megnevezésként - létezik (azaz létesül, keletkezik), illetőleg létfeltételeinek olyan megkülönböztető jegyei vannak, amelyek a társadalmi-politikai, valamint nyelvi berendezkedésének egyfajta referenciális bázist biztosítanak vagy hívnak emlékezetbe („közép-európainak lenni azt jelenti, hogy a kultúránk nyugatias, az életünk pedig keleties"),1 akkor ejegyek miként viselkednek nyelvi használatban, pragmatikusan. Az Esterházynál mindig oly nyomatékossá váló, rendre Wittgensteinre visszavonatkoztatott nyelvhasználati viszonylagosság elve és gyakorlata ugyanis nem a dolgok relativizálására irányul, hanem azok nyelvi létesülésére, azaz maguk a dolgok is nyelvi kérdésként nyernek létjogot és ontológiai relevanciát. Esterházy fikciós művei és publicisztikája tulajdonképpen ennek a megkerülhetetlen kérdésnek a jegyében mindig a nyelvről mint olyanról is beszélnek, amikor a nem instrumentalizált Közép-Európáról, nyugatról vagy keletről, illetőleg Magyarországról igyekeznek állításokat megfogalmazni: a „statement" azonban valamennyi esetben és hangsúlyosan keletkezésben van. Emiatt a keletkezésben vagy keletkezőben levés miatt képesek ugyanakkor arról is tanúskodni, hogy egy politikai, társadalmi és mindezek révén nyelvi szisztéma miként változik azoknak a nagy 1 1 Esterházy Péter, A halacska = Uő., A halacska csodálatos élete, Magvető, Budapest, 19913, 8. (Az írás eredetileg külföldi hallgatóság számára készült 1988-ban.) Még szabadságot is álmodhatunk ide" /153
